Sziasztok!! :) Végre jó a gépem, szóval most már ismét leszek folyamatosan:)
Íme egy jóóóó hosszú rész, kárpótlásul :) Komikat pls!!!!
Másnap reggel arra ébredtem, hogy Liz rángatja a vállam, hogy keljek már fel.
- Ha nem hagyod abba esküszöm, hogy kiváglak az ablakon.-mondtam csukott szemmel.
- Akkor nyisd már ki a csipádat!
- Hagyjál! -fejemre húztam a takarót.
- Azt akarod, hogy felhívjam Zaynt és lemondjam a randitokat?
Erre a mondatára rögtön levágtam magamról a takarómat és hirtelen felültem.
- Ezek szerint nem álmodtam?
- Mit?
- Hát hogy Zayn elhívott randira...
- Nagyon nem.-nevetett Liz.
- Úristeeeeeeeeeen!!! -borultam barátnőm nyakába.
- Veled meg mi van? Csak nem szerelmes vagy?
- Hát.... nem tudom.... Nagyon úgy néz ki.-éreztem, hogy az összes vér az arcomba szökik.
- És még rossz buzik, igaz?! -nevetett.
- Oké, igazad volt. Tényleg aranyosak és jól is néznek ki.... Főleg Zayn.
- Ezt sem gondoltam volna rólad.
- Tévedtem na.
- Jól van.-mosolygott.-Na, de most menj, öltözz fel, aztán menj reggelizni.
Így is tettem. Kikaptam a szekrényemből egy fekete, buggyos térdnadrágot meg egy sárga újatlan topp szerűséget majd felvettem azokat. Gyorsan megfésülködtem, tettem fel egy kevés alapozót, és elindultunk Lizzel a konyhába.
Mikor leértünk, találtam egy cetlit a hűtőn.
Elmentem a haverokkal. Nem tudom, hogy mikor jövök. Hannah Herryvel van, majd ő is jön valamikor. Kaja a hűtőben. -Taylor- Úgy látszik, hogy csak mi vagyunk itthon.-fordultam Lizhez.-Mit szeretnél csinálni?
- Először is együnk, mert éhen halok.-válaszolt.
- Ezért jössz ki olyan jól Niallel.-nevettem.-Na és utána?
- Utána megnézhetnénk egy filmet, utána meg segítek készülődni, ha gondolod.
- Oké. Benne vagyok.
Megettük a kajákat, amiket készítettünk magunknak, aztán pedig felmentünk a szobámba valami jó filmet keresni.
- Mit szeretnél nézni? -kérdeztem.
- Valami horrort. De vígjáték is jó lesz.
- Akkor nézzünk meg két filmet. Egy horrort meg egy vígjátékot.-adtam az ötletet.
- Okés.
- Akkor te keress valami vígjátékot, én meg nézek valami horrort.
- Meglesz.
A kezébe vett egy DVD tokot, amiben rengeteg film volt. Én is felkaptam egy ugyanolyan tokot, és elkezdtem keresni valami filmet.
Ahogy kerestem a filmet, Liz felkiáltott.
- Eeeel! -ugrott fel az ágyról, kezében egy lemezzel.
- Ennek Jackass szaga van.-vigyorogtam.
Tudni kell Lizről, hogy imádja Steve-O-t és a Jackass-t.
- Ugye megnézzük a Jackass-t? -nézett rám kiskutya szemekkel.
- Szeretnéd? -mosolyogtam.
- Nagyon!!!!
- Nem is tudom....-persze benne voltam, mert én is bírom őket.
- Naaaaaaaa.....! Te is szereted őket. Meg Knoxville és Steve-O is benne vannak.-kacsintott.
- Oké.... legyen.-mosolyogtam.
Amúgy igen... Nagyon bírom Knoxville-t, mert hát szerintem elég jó pasi...
- Te találtál valamit? -kérdezte.
- Hát... Nem igazán... Az a baj, hogy már minden filmet láttunk, és már kezdenek picit unalmasakká válni.
- Akkor csak a Jackass marad?
- Szerintem igen.
- Oké. Akkor te csinálj popcorn-t, én pedig megcsinálom a helyeket a nappaliban.
Le mentem a konyhába popcorn-t keresni, de nem találtam egy szemet sem.
- Liz! -kiabáltam a konyhából a nappaliba.
- Na?!
- Nincs itthon popcorn.
- De popcorn nélkül nem jó filmet nézni.-nyavalygott.
- Nyugi! Leszaladok a boltba és hozok popcorn-t.
- De akkor nem fogjuk tudni rendesen megnézni a filmet, mert még a randira is készülni kell.
- Ha kocsival megyek, akkor kevesebb, mint 15 perc alatt megjárom a boltot.
- Na akkor siess! -utasított.
- Csak kérdés, hogy Taylor elvitte-e a kocsit....
- Remélem, hogy nem.
- Gyorsan megnézem.
Kiszaladtam a garázsba és amilyen szerencsém van, persze hogy vitte magával a kocsit.
- Hát ezt buktuk, mert Tay elvitte.-fintorogtam.
- Bakker!
- De tudod mit?! Akkor is elmegyek. 20 perc és itthon vagyok. Addig te készíts elő mindent.
- Jó, de siess!
- Sietek.-mondtam, majd kiléptem az ajtón és elindultam a boltba. Még szerencse, hogy nincs messze.....
*
Mikor beléptem a boltba, gyorsan felkaptam egy kosarat és elindultam a popcorn-ok felé.
Mikor a popcorn-ok helyére értem nem a megfelelő ételt találtam meg, hanem macskakaját (?!). Kicsit méreges lettem..
- Mi a franc? Már csak ez hiányzott. Pont most kellett rendezkedniük? Ezt nem hiszem el! -dörmögtem halkan az orrom alatt.
- Mi nem tetszik már? -hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
Megfordultam és megint a gyönyörű barna szemek néztek vissza rám.
- Jajj! Szia Zayn! Picit megijesztettél.
- Bocsi. Nem akartam.-mosolygott.
- Semmi gond. -vissza mosolyogtam rá.
- Na szóval, mit keresel?
- Popcorn-t, de ehelyett csak macskakaját találtam. -vettem le egy dobozzal az említett termékből.
- Mert átették a popcorn-okat a harmadik sorba.-mosolygott és a sor felé mutatott.
- Király... Na, de, ha nem baj, akkor én rohanok is érte.
- Ennyire megakarsz szabadulni tőlem? -nevetett.
- Dehogyis! Csak Liz már várja a kaját.
- Csak nem filmeztek? -kérdezte, miközben elindultunk a célpont felé.
- De. -válaszoltam.
- Mit néztek?
- Jackass 3.
- Menj már! -vigyorgott.-Kajak szeretitek a Jackass-t?
- Aha. Naná. Iszonyat őrültek, na meg aztán van köztük 1-2 jó pasi is.-vigyorogtam.
- Na melyikre hajtasz már? -nevetett.
- Egyikőjükre sem hajtok, csak annyi, hogy Johnny Knoxville meg talán Steve-O és Bam, elég jó pasik.-nevettem.
- És még nem hajtasz rájuk....-ismét felnevetett.
- Tényleg nem.-óvatosan beleütöttem a vállába.
- Akkor kire hajtasz? -komolyodott el.
- Egy fiúra....
- És ki az?
- Nem mondom meg.-zavarban voltam, de azért felnevettem egy picit.
- Nem mondom el senkinek.-mosolygott.-Bennem megbízhatsz.
Na most mit csináljak? Azt nem mondhatom, hogy ő az, mert nem akarom elsietni a dolgokat, na meg mi van, ha ő nem így érez irántam? Mi van, ha csak játszadozik velem? Mást meg megint nem akarok mondani neki, mert, akkor meg bukok mindent. Már ha egyáltalán érez irántam valami mást puszta barátságon kívül.- Majd elmondom, de nem itt és nem most.-mosolyogtam.
- Oké.-ő is mosolygott.
- És... amúgy te mit veszel? -próbáltam terelni a témát.
- Niall lezavart kajáért... Meg borotvát is vennem kellene.-vigyorgott.
- Borotvát? Kinek? Minek? -húztam fel az egyik szemöldököm.
- Magamnak.-nevetett.
- Ugyan minek? -ellenkeztem vele.- Olyan sima az arcod, mint a babahátsó. Gyerek vagy te még a borotválkozáshoz.
- Szerinted...-nevetett ismét.-Simítsd végig a kezed az államon és majd meglátod, hogy igen is kell az a borotva.
- Fogadjunk, hogy nem.
- Csak nyúlj hozzá.-nyújtotta felém az arcát.
1-2 másodpercig gondolkoztam, hogy most mit csináljak. Gyorsan észbe kaptam és kezemet az arca felé emeltem. Ahogy közelítettem az arcához, a szívem egyre hevesebben kezdett verni, a lábaim pedig olyanok voltak, mintha zseléből lettek volna. Mikor hozzáértem, láttam a nyakán, hogy kirázza a hideg. Lassan és gyengéden végig simítottam kezem az arcán egészen a fülétől az álláig.
- Most már hiszel nekem? -kérdezte halkan, mosolyogva.
- Igen.-válaszoltam szintén halkan.
Pár másodpercig, csak csendben álltunk egymással szemben és néztük egymást.
- És... a többiek merre vannak? -törtem meg a csendet.
- Liam Daniellnél, Louis Eleanornál, Harry pedig húgoddal elment valahova.
- Ti meg unatkoztok, mi?
- Nem igazán... Mi is filmezni akarunk.
- Mit néztek?
- Halálos kítérő 3.
- Azt még nem láttam. Gondolom horror.
- Aha. Bár nem olyan durva film, de azért nekem bejön.
- Mi meg pont valami jó horrort kerestünk Lizzel, mert eredetileg két filmet néztünk volna meg, egy horrort, meg egy vígjátékot, de semmi jót nem találtunk.
- Ha gondolod, akkor kölcsön adhatom...
- De ti is azt akajátok nézni.
- Majd megnézzük máskor. Meg már Niall is látta....
- Van egy ötletem. Mi lenne, ha átjönnétek Niallel? Nekünk úgy is találkánk lenne este, Liz meg bírja Niallt és valahogy össze kellene hozni őket.
- Lizt nem zavarná?
- 100% hogy nem. Ha Niall ott van, akkor nem.-mosolyogtam.
- Oké. Akkor olyan fél óra múlva ott leszünk.
- Jól van.
- Na, akkor majd nálatok. -kacsintott.
- Ok-ok. Szia!
- Szia! De amúgy már el sem köszönsz? -vigyorgott.
- Köszöntem. Mondtam, hogy szia.
- Semmi ölelés, semmi puszi?
- Bocs már. -nevettem.
Léptem egy lépést előre, majd a szemébe néztem. Azt hittem, hogy ott nyomban padlót fogok. A szemei valahogy mindig elvarázsolnak. Ilyet még sosem éreztem egy srác iránt sem. A lábam ismét elkezdett remegni, a szívem pedig megint nagyon vert. Próbáltam picit magamhoz térni, ami elég nehéz volt.
- Na, akkor szia! -ismét elköszöntem tőle, majd megöleltem.
- Puszit nem kapok? -kérdezte, mikor már hátat fordítottam neki.
- Istenem, Zayn! -nevettem.
Visszafordultam, majd adtam az arcára egy puszit, de ő még nyújtotta az arcát. Az utolsó (harmadik) puszi elég érdekesre sikeredett, ugyanis annak a puszinak a nagy része a szám szélét érte. Nem szóltam semmit, csak elpirultam.
Még utoljára ránéztem Zaynre, aki csak mosolygott, majd elindultam a kassza felé.
*
- Liz, Liz, Liz, Liz!!!!!!! -rontottam be a házba.
- Mi van? -szaladt felém ilyedt fejjel.
- Én. Bolt. Nem popcorn. Macskakaja. Zayn. Fél óra. Zayn és Niall. Zayn és én. Puszi. Úr Isteeeeeeen!!!!!! -öleltem meg barátnőmet.
- Na és, akkor most a mi nyelvünkön is légy szi'!
- Találkoztam a boltban Zaynnel és áthívtam őt meg Niallt filmezni. Hoznak magukkal filmet is meg minden. -hadartam.
- Niall??????????? Hogy én hogy imádlak El! -szorosan megölelt.-És mi volt az a puszi vagy mi?
- Amikor elköszöntem Zayntől, kért tőlem három puszit és az utolsót véletlenül a szám szélére adta.-vigyorogtam.
- Na neeeeeeeeeee! Ez most komoly? -gübbedtek ki a szemei.
- Esküszöm!
- Te meg élvezted mi? -emelgette a szemöldökeit.
- Hülye vagy? -ráncoltam össze a homlokom.
- Ne tagadd! -vigyorgott.
- Nem tagadom, mert valami iszonyat jó volt.-elpirultam.
- Mi lesz veled, ha már rendesen fog megcsókolni? -nevetett.
- Egyszerű: meghalok.
- Az tuti.
- Na, de inkább siessünk a pakolászással, mert mindjárt itt lesznek.
Gyorsan összepakoltunk, megcsináltam a popcorn-okat, majd leültünk a nappaliba és vártuk fiúkat.
Miközben vártuk a két srácot, elkezdtünk róluk beszélgetni.
- Amúgy, mi van közted és Niall közt? -kérdeztem.
- Nem tudom...-húzta oldalra a száját.-Talán alakul valami. Én például nagyon szeretném, hogy sikerüljön. Persze nem azért, mert hogy ő a ,,híres Niall Horran'', hanem azért, mert kedves, vicces, megértő, aranyos, és sok közös dolog van bennünk.-mosolygott.-Csak azt nem tudom, hogy ő hogy van ezzel.
- Szerintem te is tetszel neki.-kacsintottam a lányra.
- Gondolod?
- Ühüm. Amikor náluk aludtunk, akkor nekem mondott valami olyasmit, hogy aranyos csaj vagy és picit mintha el is pirult volna, amikor ezt mondta.
- Tényleg? -nagyon mosolygott.
- Aham.-bólogattam.
- De jóóó!!! -arca elé emelt egy párnát.-Amúgy akkor este, amikor ott aludtunk náluk, mi volt veled és Zaynnel?
- Semmi. Miért?
- Csak mert hallottam 1-2 dolgot Zayntől.-vigyorgott.-Úgyhogy ne hazudj!
- Tényleg nem volt semmi. Csak annyi, hogy egyszer felébredtem, és arra lettem figyelmes, hogy a kezem Zayn mellhasán van. A CSUPASZ mellhasán!! -vigyorogtam.-Meg amikor kiakartam szállni az ágyból, Zayn megmozdult és a kezét a hasára rakta, úgy hogy az ő nagyujja az én kisujjamon volt.
- Milyen édes.-mosolygott Liz.
- Meg állítólag reggel úgy ébredt, hogy a kezünk össze volt gabalyodva.
- Istenem! De aranyos! -olvadozott.-És amúgy jó teste van?
- Liz! -nevettem.
- Most mi van? Csak kérdeztem. Szóval...?!
- Igen, jó teste van.-mosolyogtam.
- És most hol tartotok?
- Még csak ismerkedünk. Kerülgetjük egymást... Nem akarok elsietni semmit. Adam után meg főleg nem. (Adam a volt pasim)
- Mit érzel iránta? Mármint Zayn iránt.
- Talán szerelmet. Tudom, hogy hülyeség, hiszen még csak pár napja ismerem, de valahogy már most megszerettem. Már most fontos nekem.... Meg sokszor érzem azt, hogy hiányzik. Sokszor olyan, mintha épp mellettem ülne, vagy mintha csak ott lenne velem, ahol én.... Meg, ha vele vagyok, csak úgy minden ok nélkül megölelném.
- Anyukám! Te szerelmes vagy Zayn Malikba! -ugrott fel a kanapéról és el kezdett ordítozni, miközben épp csengettek.
- Maradj már! -sziszegtem a fogaim közt, majd az ajtó felé indultam.
Mikor kinyitottam az ajtót Niallt és Zaynt pillantottam meg.
Na bakker, ezt tuti, hogy meghallották. Ezért még Lizt ki fogom csinálni.
Ránéztem a két srácra és láttam, hogy mind a ketten nagyon mosolyognak. Niall szemeiből azt olvastam ki, hogy ,,Mindent hallottunk''. Zayn is mosolygott, bár nem annyira, mint a szőkeség. Mintha zavarban lett volna.
- Sziasztok fiúk! Gyertek be!
- Szia! -köszöntek és mind a kettőjük megölelt.
- Menjetek a nappaliba. Liz is ott dekkol.-mutattam a helyiség felé.
Niall el is indult, de Zayn jött velem a konyhába.
- Ömm... amúgy... itt van a film.-mondta, és lehetett rajta látni, hogy még mindig zavrban van.
- Oké. Köszi.-mosolyogtam.
- Meg hoztunk még kaját is, hogy biztosra elég legyen. Ha Niall beindul, akkor nem sok minden marad meg.-nevetett.
- Jól van.-én is nevettem.
Miközben poharak után kutattam, Zayn a hűtőnek volt támaszkodva és nézett engem.
- Segítsek valamit? -kérdezte.
- Azt nagyon megköszönném, ha hoznád a popcorn-os tálakat.
- Oké.-felkapta a tálakat és még megvárt.
Én még szerencsétlenkedtem egy sort a poharakkal, mert nem értem el őket, mivel kettő a polc leghátuljában volt. Akármennyire nyújtózkodtam, nem jött össze. Mikor meguntam a nyújtózkodást, Zayn felé fordultam, mert meg akrtam kérni, hogy segítsen, és amikor ránéztem, láttam, hogy a két szép barna szeme a hasam és a fenekem között ingázott és közben harapdálta az ajkait.
- Ömm... Zayn! Segítenél? -félénken megkérdeztem. Tudtam, hogy rák vörös vagyok.
- Mi... Ja...Ja...Persze.-látszott, hogy zavarodott.
Letette a popcorn-os tálakat, majd levette a két poharat a polcról.
- Tessék! -mosolyogva felém nyújtotta a poharakat.
- Köszi.-én is mosolyogtam, és amikor elvettem a poharakat az ujjaink picit összeértek. Pont mint a filmekben...
Mikor bementünk a nappaliba Lizékhez, láttuk, hogy nagyon jól elvannak. Nevedgéltek, beszélgettek stb.
- Akkor kezdhetjük a filmezést? -kérdeztem.
- Igen. Persze. -jöttek a válaszok.
- Mit nézzünk meg elsőnek?
- Jackass! -vágta rá Liz.
- Srácok? -néztem a két fiúra.
- Jöhet.-Niall.
Gyorsan betettem a lejátszóba a filmet, elhúztam a sötítítőket az ablakon és leültem Liz mellé. Épp hogy leültem, Liz már is megbökött.
- Mi van? -suttogtam, mert már ment a film.
- Nem ide kellett volna ülnöd.
- Akkor?
- Te komolyan ilyen hülye vagy?
- Tényleg nem értem.
- Zayn azt várta, hogy majd mellé ülsz. Végig téged nézett, és amikor meg leültél ide, akkor meg csalódottan előre nézett.
- Akkor ezt elcsesztem....
- Hát ja.
- Majd a másik filmnél mellé ülök.-és ezzel be is fejeztük a sugdolózást.
Rengeteget nevettünk a filmen. Nem tudom, hogy hogy bírnak ki ennyi fájdalmat és hogy hogy jut eszükbe ennyi undorító dolog...
Elég sokszor ránéztem Zaynre, és párszor láttam, hogy ő is rám néz és mosolyog.
Az a gáz, hogy rohadtul nem tudom, hogy most mi van.... Van, amikor csak engem néz, de olyan is van, amikor le sem tolja a fejem. Attól félek, hogy csak játszadozik velem és hogy csak ARRA a dologra megy. Igaz, nem nézném ki belőle, de sosem lehet tudni. Meg miért pont engem hívott randira? Engem, aki csak egy átlagos lány. Aki egy senki, aki szinte nem ér semmit...
*
Miután vége lett a filmnek, felálltam Liz mellől és a lejátszóhoz mentem, hogy kivegyem a filmet.
- Hol van a másik film, amit ti hoztatok? -kérdeztem a két fiútól.
- Én letettem a konyha asztalra.-mondta Zayn.
- Akkor mindjárt jövök.
- Ne! -pattant fel Liz a helyéről.-Hagyd csak! Majd én kimegyek érte. Niall, jössz velem? -nézett a szőkeségre.
- Persze.-vigyorgott rám Niall.
- Köszönöm.-súgtam oda Liznek, mikor elmentek mellettem, mert tudtam, hogy azért mentek ki a nappaliból, hogy engem és Zaynt kettesben hagyjanak.
Mikor ránéztem Zaynre, picit szomorúnak láttam... Épp a karkötőit birizgálta.
- Valami baj van? -kérdeztem, miközben leültem mellé.
- Nem. Nincs.-mondta halkan és szomorúan.
- Akkor miért vagy ilyen búval basssssssz....szomorú? -nem akartam előtte csúnyán beszélni. Elég csúnya szokás, de hát most ez van...
- Nem akarok panaszkodni...
- Zayn...!
- Voltál már szerelmes?
- Voltam. Vagyis azt hiszem, hogy most is az vagyok.
- És érezted már úgy, hogy az illető csak kihasznál vagy nem szeret?
- Most pont ilyen érzések kavarognak bennem.
- Na, akkor teljesen megértesz.
- És a lány tudja, hogy szereted?
- Nem. Legalábbis én nem mondtam neki semmit.
- Akkor mondd el neki.
- De, ha ő nem így érez irántam, akkor szívok egy nagyot.
- De, ha nem mondod el neki, akkor sosem fogod megtudni, hogy mit érez irántad.-elég nehéz volt biztatni, mert itt már tudtam, hogy nem én vagyok az a lány.
- De tudom, hogy ő nem akar tőlem semmit. Vagyis 80%-ig biztos vagyok benne.
- Miből gondolod?
- Beszélgettünk és azt mondta, hogy van egy srác, akire hajt, de azt nem mondta meg hogy ki az.
- És arra még nem gondoltál, hogy te vagy az a pasi?
- De, akkor meg miért nem mondja el?
- Azért, mert fél, hogy kikosarazod.
- Én??? Soha! Főleg nem őt.
- De ezt ő nem tudja...-erre nem mondott semmit, csak lehajtotta a fejét.-És miért pont 80%?
- Azért, mert talán halvány esélyem van nála.
- Mondott valamit?
- Aha. Vagyis nem ő személyesen, hanem hallottam, ahogy a barátnőjével beszéltek rólam.-rám nézett és halványan elmosolyodott.-Csak az a kérdés, hogy a lány barátnőjének igaza volt-e és hogy komolyan gondolta-e vagy sem...
Én se köpni, se nyelni nem tudtam. Most ez komoly? Tényleg rólam beszél? Na most mit csináljak?
A jó énem azt súgta, hogy ,,Ne csinálj semmi hülyeséget! Gondolj arra, hogy mi volt Adammal'', még a rosszabbik oldalam azt súgta, hogy ,,Most azonnal öleld meg és csókold meg!'' De nem hallgattam egyikre sem. Vagyis inkább a jó énemre hallgattam.
- Zayn.... Szóval... Te, most... Szóval te....-nem tudtam beszélni. Egyszerűen lefagytam.
- Igen El. Te vagy az a lány, akiről beszéltem.-mondta halkan, úgy hogy csak én értsem.
A szívem egyszerűen megbolondult. Olyan hevesen dobogott, hogy azt hittem, hogy ott helyben kiszakad a helyéről.
- De gondolom, hogy te nem így vagy ezzel, mivel te mást szeretsz.-sóhajtott egy nagyot és lejjebb csúszott, úgy hogy már csak a fejét támasztotta a kanapénak, nem pedig az egész hátát.
- Honnan veszed?
- Te mondtad ma a boltban.
- Nem. Én azt mondtam, hogy hajtok egy srácra. Ez még nem azt jelenti, hogy nem te vagy az a bizonyos srác.-az utolsó mondatomat nagyon halkan mondtam.
- Akkor... ezek szerint tetszem neked? -mosolygott.
- Ühüm.-motyogtam. Éreztem, hogy vérvörös vagyok.
- De miért nem mondtad el?
- Mert féltem.
- Mitől? -kérdezte, miközben felült.
- Tudod... én nem az a fajta lány vagyok, aki olyan könnyen szerelmet vall egy srácnak. Főleg nem olyannak, aki bárkit megkaphat... És talán attól is féltem, hogy kinevetsz vagy valami...
- Dehogyis! Soha sem nevetnélek ki.-mosolygott.
- A volt pasim is ezeket mondta...-fintorogtam.
- De én nem vagyok olyan gyökér.
- Csak az a gáz, hogy miatta nem bízok most egy pasiban sem.
- Még bennem sem bíznál? -lassan elkezdett közelíteni felém, miközben hol a szememet, hol pedig a számat bámulta.
Már majdnem összeértek az ajkaink, amikor is én elfordítottam az arcom.
- Nem tudom, Zayn... Hidd el, hogy nagyon szeretnék veled lenni, de ez nekem most nem megy.
- Csak próbáljuk meg. Ha nem érzed majd jól magad velem, akkor belenyugszok és soha többé nem látsz majd.
- Tudod mit...?! Várjuk meg, hogy hogy alakul a randink. Ha jól fogjuk magunkat érezni, akkor benne vagyok egy próbahét szerűben.... Persze, ha így neked is jó lesz.
- Tökéletes lenne.-mosolygott.
Még párpercig beszélgettünk, aztán feltűntek Niallék is.
- Sikerült megtalálni a filmet? -vigyorogtam Lizre.
- Ja, persze.-vigyorgott Liz is.
- És ti mit csináltatok addig? -kérdezte Niall.
- Semmit.-válaszoltam.
- Beszélgettünk.-mosolygott rám Zayn.
- Igen...... Beszélgettünk...-vissza mosolyogtam rá.
- Itt már történt valami.-jegyezte meg Liz.
- Nem akarunk inkább filmezni? -tereltem a témát.
- Mondom én.-nevetett barátnőm.
Odament a lejátszóhoz, betette a filmet, majd leült Niall mellé, aki Zayn mellett foglalt helyet.
Kb. a film negyedénél tarthattunk, amikor Zayn ásított egy nagyot és elkezdett nyújtózkodni, majd a jobb kezét, ami mellettem volt, ráhelyezte a kanapéra,úgy, hogy az ujjai a vállamat érték. Ránéztem Lizre, aki mosolyogva minket nézett és csak bólogatott.
A film elején még azt hittem, hogy nem lesz valami durva, de tévedtem... Amikor feltűnt az őrült hegylakó kannibál vagy ki, meg annak a fia, szó szerint kirázott a hideg. Tiszta félelmetesek voltak. Rendesen beparáztam és sokszor el is takartam a szemem, mert voltak benne elég undorító részek is. Durvábbak, mint pl a Jackass-ban... Pedig azok sem kutyák.
- Csak nem félsz? -suttogta Zayn mosolyogva.
- Nem, csak elég félelmetes az a szörny vagy ki.
- Na gyere! -óvatosan megfogta bal kezével az én bal kezem és gyengéden magához húzott.
A fejemet a mellhasára hajtottam, a kezemet pedig a hasára tettem, ő pedig átkarolta a derekamat.
Annyira jó érzés volt így feküdni vele. Valami hihetetlen jó volt. Éreztem testének melegét, éreztem szívének dobbanását és azt a nagyon pasi illatát, ami picit keveredett a cigi szagával, de még ez sem zavart. Így is a fellegekbe repített.
*
Épp, hogy vége lett a filmnek, Zaynnek máris csörgött a mobilja.
- Szia Paul! -köszönt a telefonba, majd kiment a konyhába.
- Nem tetszik ez nekem....-sóhajtott Niall.
- Miért? -kérdezte Liz.
- Ha Paul hívja valamelyikőnket, akkor tuti, hogy mennünk kell valahova vagy valami.
- Hova kellene mennetek ugyan? -teljesen kiment a fejemből, hogy ők egy híres fiúbanda tagjai....
- Interjú.... Fotózás... Próbák... Aláírásokat osztogatni stb.
- Már fél hat van, úgyhogy szerintem ilyenkor már nem fognak cipelni titeket sehova.
- Hidd el, hogy fognak.
Pár perc múlva Zayn is vissza jött hozzánk és elég idegesnek látszott.
- Hova kell menni? -kérdezte kedvtelenül Niall.
- Próba.-csak ennyit nyögött ki Zayn, miközben a földet fürkészte tekintetével.
- Pont most?
- Látod... És El! -guggolt le elém.-Ne haragudj! Nem volt betervezve ez a próba. Nem tudnánk áttenni máskorra a randit?
- De. Persze.-mondtam picit szomorúan és csalódottan.
- Tényleg ne haragudj! Nagyon sajnálom.-mondta, és gyengéden megfogta mind a két kezem.-Holnap bepótoljuk, oké? Egész nap csak veled leszek. Persze, ha nem bánod.
- Nem akarok beleszólni, de holnap koncert van Zayn....-mondta Niall.
- Igen. Délelőtt.-nézett fel a fiúra.-És csak egy órás lesz kb, utána pedig az egész napunk szabad. Legalábbis Paul szerint.-mondta Niallnek, majd visszanézett rám.-Szóval...? Benne vagy?
- Igen.-mosolyogtam.
- Örülök.-ő is mosolygott.-Akkor a koncert után érted jövök.-állt fel, majd nyújtotta a kezeit, hogy segítsen felkelni a földről.
- Rendben. Mikorra jössz?
- Olyan kettő felé.
- Oké.
- Bocsi ifjú szerelmesek, hogy megszakítom ezt a nagyon fontos eszmecserét, de nekünk mennünk kellene.-fogta meg Niall Zayn vállát.
- Niall...-fordultam a sráchoz.-Nem vagyunk még együtt.-mutattam Zaynre, majd magamra.
- MÉG nem.-mosolygott Zayn.
- Én nem is azt mondtam, hogy ,, Ifjú szerelmes pár'',hanem csak, hogy ,,Ifjú szerelmesek''... Az nem ugyanaz.
- Na jól van Mr. Mindent Megmagyarázó! Inkább haladjunk! -vigyorgott Zayn, majd Niallt az ajtó felé tolta.
Lizzel kikísértük a srácokat, mind a ketten adtunk nekik 3-3 puszit, majd megöleltük őket. Mikor a kerítésünkhöz értek, Zayn még visszanézett rám, mosolygott, majd rám kacsintott. Én is visszamosolyogtam rá és integettem neki, majd Lizzel bementünk a házba.
- El! Én szerelmes vagyok.-rohant be a lány a nappaliba.
- Én is.-mondtam halkan, komoly fejjel, miközben becsuktam az ajtót.
- Micsoda? -kérdezte, miközben beléptem a nappaliba.
- Semmi.-nyomtam egy erőltetett mosolyt az arcomra.
Valahogy elfogott a szomorúság, de csak akkor, ha Zaynre gondoltam. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy miért vagyok szomorú, hiszen nem rég vallott nekem szerelmet az a fiú, akit szeretek. Örülnöm kellene, de valahogy még sem megy. Mindig arra gondolok, hogy milyen lett volna a randink és csalódottság féle fog el, hogy nem sikerült. És ami a legrosszabb, hogy.... hiányzik Zayn....
- El! Mi a baj? -kérdezte Liz.
- Semmi. -mondtam kedvtelenül és befeküdtem a fotelba.
- Ja, persze... én meg hülye vagyok.
- Ahogy mondod.-picit felnevettem.
- Kapd be! -hozzám vágott egy párnát.-Na, de most komolyan. Mi a baj?
- Tényleg semmi.
- El! Ismerlek...
És igaza volt. Előtte nem tudok titkolózni, mert mindig kiszúrja, ha valami bajom van.
- Szóval mi a baj? Zayn?
- Ühüm.-bólogattam.
- Jajj, te nő! De ő nem tehet róla, hogy el kellett menniük. És hidd el, hogy ő sem szívesen mondta le.
- Tudom, de már annyira beleéltem magam.
- Nézd a jó oldalát! Azt mondta, hogy holnap egész nap csak veled lesz.
- És mi lesz velem holnapig?
- Semmi. Mi lenne?
- Én addig megbolondulok!!!!
- Már késő.-nevetett.
- Gyökér! -nevetve vissza vágtam hozzá a párnát.
*
- Úristen! Már ennyi az idő????? -nézett Liz az órára. -Gondolom anyu már vagy 1000x keresett...
- Miért, mennyi az idő? -kérdeztem, mivel nekem háttal volt a falióra.
- Háromnegyed tizenegy. Úgyhogy én megyek is.
- Haza kísérlek.
- Biztos?
- Aha. Úgy is kiakarom szellőztetni a fejem.
- Ahogy gondolod.-mosolygott.
Felkaptam a cipőmet meg egy pulcsit, becsúsztattam a telefonomat meg a cigimet a zsebembe, majd elindultunk Lizékhez.
- És, amúgy miről beszélgetettek Zaynnel, amíg mi a filmet kerestük Niallel? -kérdezte.
- Elmondta, hogy belezúgott egy lányba.
- És ki az?
- Én.-mosolyogtam.
- Mi van?????????????????? És ezt így lazán? Miért csak most mondod? -fel volt háborodva.
- Nem kérdezted...-nevettem.
- És te mit mondtál neki?
- Én is bevallottam neki, hogy tetszik nekem.
- És mit mondott?
- Megakart csókolni, de én nem engedtem neki.
- Te 100%-os hülye vagy!!!! És miért nem engedted?
- Adam miatt...
- Istenem, El! Felejtsd már el azt a barmot.
- Én már elfelejtettem őt Liz... Csak azt nem, amit tett.
*
Miközben hazafelé igyekeztem, gondoltam egyet és picit kimentem a parkba.
Leültem egy padra, rágyújtottam és gondolkoztam. Zayn tényleg azt szeretné, hogy a barátnője legyek, vagy csak egy bábut lát bennem, akit kedvére rángathat? Ha ő is olyan, mint Adam (amit kétlek), akkor én abba belehalok. Nem bírnék ki még egy szerelmi csalódást, főleg ha azt Zayntől kapom.
Miközben gondolkoztam, egy hang szólalt meg a hátam mögül kb 5 méterről.
- Hé, El! -ordított egy fiú hang. Hátra néztem, de mivel sötét volt, nem nagyon láttam az illető arcát.-Szia szépségem! -jött közelebb az illető.
- Adam! -álltam fel a padról.-Mit akarsz?
- Téged.-válaszolta az exem nagy vigyorral az arcán.
- Kopj le, oké?!
- Mi van, már ide sem jöhetek életem szerelméhez? -vigyorogva megfogta a csípőmet és magához húzott.
- Ne nyúlj hozzám! -löktem el magamtól.
- Régebben még nem ezt kérted.-mosolygott, amitől kirázott a hideg.
- Régebben még nem volt eszem.
- Naaaa! Cica! Ne legyél már ilyen. Tudom, hogy még szeretsz.-ismét magához húzott.
- Rosszul tudod. Mást szeretek.-próbáltam kiszabadulni a kezei közül, de nem engedett.
- Ugyan már cicám! -vigyorgott.-Tudod, hogy imádlak és, hogy még mindig iszonyat szexi vagy. Még mindig leakarok veled feküdni.-mind a két kezét a fenekemre rakta.
- 1.: Nem vagyok a cicád! 2.: Ha annyira imádnál, akkor 3 év után nem csaltál volna meg. 3.: Nem fogok veled lefeküdni SOHA az életben. 4.: Részeg vagy, úgyhogy eressz el!
- Nem vagyok részeg és nem foglak elengedni! -kezdett picit agresszívvá válni.
- Adam! Most azonnal eressz el!
- Nem engedlek el. Nekem jár még valami tőled.-elkezdte csókolgatni a nyakam, amitől egyszerre kaptam hányingert és sírógörcsöt.
- Engedj már el! -ordítottam és kitört belőlem a sírás.
- Mondd csak, szűz vagy még? -vigyorgott, majd elkezdte lehúzni a pulcsim cipzárját.
- Ne! Adam! Kérlek! -itt már nagyon sírtam.
- Fogd be! -rám kiáltott, majd lelökött a fűbe és rám mászott.
- Adam! Kérlek ne tedd ezt velem!
- Maradj már kussba! -az egyik kezével befogta a számat, majd megpróbált levetkőztetni, de egy kézzel nem ment neki, ezért levette a számról a kezét.
- Segítség! Valaki! -ordítottam torkom szakadtából.
- Hiába kiabálsz... Nem hallja senki.-vigyorgott.
Nehezen, de sikerült lerángatnia rólam a pulcsit és letépte rólam a pólómat.
Itt már tudtam, hogy ennyi..... Kész... Bántani fog.
- Annyira jó tested van.-bámulta a pólóm nyomát, majd elkezdett csókolgatni a nyakamtól a hasamig, majd amikor a hasam aljához ért, elkezdte kigombolni a farmeromat.
Ott feküdtem a parkban a füvön, egy szál melltartóban és (még) nadrágban, rajtam pedig életem legnagyobb csalódása.... Nagyon nem így képzeltem el az első alkalmat...
Mikor azt éreztem, hogy már szedi le rólam a nadrágot, hirtelen valaki lecibálta rólam.
- Hagyd őt békén! -ordított rá az illető. Az arcát nem láttam, de tudtam, hogy Louis az. Felismertem a hangját.
- Ki a franc vagy te? -kérdezte Adam, miközben Louisnak iramodott.
- Húzz el innen! -lökte meg Adamat Louis.
- Fhúúúú, de kemény itt valaki.-röhögött Adam és Louis elé lépett.
- Adam, hagyd békén! -szóltam a srácra.
- Ne szólj bele! -ordított rám.
- Húzz el innen, most! -mondta neki Louis.
Pár másodpercig még Louis előtt állt, majd elém lépett.
- Ugye tudod, hogy ezzel még nincs le rendezve? -olyan közel állt hozzám, hogy a mellhasunk közötti hely kb 3cm volt.
- Ha még egyszer meglátlak a közelében nem fogod ennyivel megúszni.-szólt közbe Lou.
Erre nem mondott semmit, csak sarkon fordult és elment. Egyszer még vissza szólt egy olyat, hogy ,,Egyszer úgyis megkaplak!'' aztán eltűnt a sötétben.
- Jól vagy? -fordult hozzám Louis.
- Kérlek hívd ide Lizt! -a nyakába borultam és csak sírtam.
- Jó, persze, máris! -mondta és a telefonjáért nyúlt.
Bediktáltam a számot, és már hívta is. Nem sokat hallottam a beszélgetésükből.
- Szia Liz! Louis vagyok.... Bocsi, hogy ilyen későn zavarlak, de nagyon nagy gáz van. Elnek szüksége van rád..... Majd elmeséljük, csak gyere ki a parkba.... Nagyon siess!... Szia! -mondta a telefonba.-Mindjárt itt van.-fordult hozzám a fiú.
- Nagyon köszönöm Louis! -még mindig sírtam.
- Nem kell megköszönni. Na de vedd fel ezt! -vette le a pulcsiját.-Nehogy megfázz.
Felvettem a pulcsiját, majd leültem a padra, kezembe temettem az arcom és csak sírtam.
- Jól van, ne sírj! -ő is leült mellém a padra és próbált vigasztalni.-Nem akarsz beszélni Zaynnel? -kérdezte, mikor már picit csillapodott a sírásom.
- Nem akarom zavarni.
- Csak hívd fel! -biztatott.
- Hát jó.-elővettem a mobilom, és már épp hívni akartam, amikor csontra lemerült a telefonom és kikapcsolt.-Hát persze, hogy ez is most merül le....-mérgelődtem.
- Itt az enyém. Hívd erről.-nyújtotta a telefonját.
- Köszi.
Louis kikereste a telefonkönyvből Zayn számát, majd megnyomta a zöld gombot és a kezembe adta a telefont. Nem kellett sokat várnom, Zayn már fel is vette.
- Cső Louis! -köszönt vidáman, mert azt hitte, hogy Lou vagyok.
- Szia Zayn! -szóltam a telefonba rekedtes, halk és szomorú hangon.
- El?!
- Igen, én vagyok az.-mondtam és ismét elkezdtem pityeregni.
- Jézusom, te sírsz? -hallottam a hangján, hogy megijedt.
- Nem.-de hallatszott a hangomon, hogy nagyon is sírok.
- Hé! Ne sírj! Hol vagy most?
- Kint a parkban Louissal.
- 10 perc és ott vagyok.
- Siess! -iszonyatosan sírtam.
- Sietek. -mondta, majd leraktuk.
Vissza adtam Louisnak a telefont és ismét megöleltem.
- Köszönök mindent. Ha te nem jöttél volna, akkor kitudja, hogy mit csinált volna velem.
- Jól van... most már nyugodj meg!... De, amúgy ki volt ez a barom? -kérdezte, miközben elengedett, hogy rendesen tudjunk beszélgetni.
- Az exem, Adam....
- És pontosan mi történt?
- Itt ültem és gondolkoztam, amikor megjelent. Elkezdett ölelgetni, fogdosni, becézgetni meg olyanokat mondott, hogy még mindig bejövök neki meg hogy még mindig szeret engem stb, aztán ugye én próbáltam ellökni magamtól elég sokszor, de nem sikerült, majd már kezdett begurulni, lelökött a földre és leszedte rólam a pulcsim meg a pólóm.... a többit meg szerintem már tudod.
- Ez mekkora egy rohadék.
- Hát ja.... De, amúgy te, hogy kerültél ide?
- A próba után még átnéztem Eleanorhoz és most indultam hazafelé, de amikor elmentem a park előtt, meghallottam, hogy sírsz, meg hogy segítségért kiabálsz, úgyhogy ide rohantam...
Pár percig még Louissal beszélgettünk, aztán Zayn is megjelent mögöttünk.
- Elena! -hallottam hátam mögül egy ismerős fiú hangot.
Hátra néztem, és Zaynt pillantottam meg. Mikor megláttam nagyon megörültem. Gyorsan felpattantam Louis mellől és Zayn felé kezdtem rohanni. Mikor odaértem hozzá, szorosan megöleltem és hallottam, ahogy nagyon sűrűn vette a levegőt.... mintha futott volna. Miközben öleltem ismét elkezdtem könnyezni, de már biztonságban éreztem magam. Akkor is biztonságban éreztem magam, amikor Louist öleltem, de Zaynnél ez más volt. Zayn karjaiban erősebben éreztem azt, hogy ott tényleg nem bánthat senki.
- Köszönöm, hogy idejöttél.-suttogtam.
- Ez csak természetes.
Pár pillanatig még ölelkeztünk, majd Liz is feltűnt.
- El! -rohant felém a lány.
- Liz! -én is rohantam felé, majd őt is sírva öleltem meg.
- Louis hívott, hogy most azonnal jöjjek ide, mert valami gáz van veled. Mi a baj? Mi történt? És miért sírsz?
- Adam...-nem tudtam mást kinyögni, annyira sírtam.
- Mi van vele? -kérdezte, de én nem tudtam mondani semmit. Csak sírtam és sírtam...-Gyere! Üljünk le, nyugodj meg és mesélj el mindent.
- Rendben.-bólogattam.
Én Liz és Zayn mellé ültem, Louis pedig Zayn másik oldalán ült.
Mikor már picit megnyugodtam, Liz ismét feltette kérdéseit.
- Mi történt? -kérdezte.
Vettem egy nagy levegőt, majd belekezdtem.:
- Miután hazakísértelek, elindultam hazafelé, de még kiakartam picit jönni a parkba. Leültem erre a padra, rágyújtottam és csak gondolkoztam, majd hirtelen feltűnt Adam...
- Ki az az Adam? -szakított félbe Zayn.
- A volt barátom.-válaszoltam.-Na szóval itt ültem, amikor ide jött Adam. Elkezdett ölelgetni, de én próbáltam ellökni magamtól, de nem sikerült csak egyszer. Aztán meg elkezdett becézgetni, meg olyanokat mondott, hogy így szeret - úgy szeret stb, majd aztán kezdett bedurvulni. Elkezdett fogdosni, csókolgatni....-ismét könnyek gyűltek a szemembe.-aztán pedig lelökött a fűbe, letépte rólam a pulcsim meg a pólóm és.... és... megpróbált megerőszakolni.
- Te Úr Isten! -suttogta Liz.
- De ugye nem csinált veled semmit? -kérdezte Zayn.
- Nem. Hála Louisnak.-néztem a fiúra.
- Hol van most? -kérdezte Zayn és láttam a szemében, hogy ideges.
- Nem tudom. Louis elzavarta.
- Taylorék tudják? -kérdezte Liz.
- Nem és nem is akarom nekik elmondani, úgyhogy légy szi' ti se.
- Oké. Persze. -jöttek a válaszok.
- De ha hazamész, akkor úgyis meglátják rajtad.-mondta Liz.
- Igaz...
- Aludj nálunk.-mondta Liz.
- De, ha meg nálatok alszok, akkor meg a szüleid fogják észre venni és azt sem akarom.
- Az is igaz.
- Menjünk el mindannyian hozzánk és majd ott kitaláljuk, hogy mi legyen.-szólalt meg Louis.
- Oké.-mondtuk kórusban.
- De ugye nincs nálatok Hannah? -néztem a két fiúra.
- Nincs. Már otthon van.-mondta Zayn.
*
Mikor beléptünk a házba, szerencsére mindenki a szobájában volt. Leültünk a nappaliba és még beszélgettünk. Liz és Louis fotelokban ültek, én a kanapén feküdtem, Zayn pedig a lábamnál ült.
Időközben elnyomott az álom...
*Zayn szemszöge*Elég rosszul éreztem magam, amikor le kellett mondanom a randinkat Elenával. Nem szívesen tettem, főleg most, hogy már tudom, hogy van nála esélyem, de muszáj volt. Azt mondta, hogy nem haragszik érte, de láttam a szemében, hogy nagyon is rosszul esik neki, de megígértem, hogy a holnapi napot, csak vele fogom tölteni, senki mással és ettől picit jobb kedve lett.
Miután elköszöntünk a két lánytól, Niallel elindultunk a próbaterem felé. Az út első 5 percében nem is szóltunk egymáshoz. Én csak mosolyogtam és folyton Elenára gondoltam. Azt hiszem, hogy tényleg szeretem....
- Na mi van már? -kérdezte vigyorogva Niall.
- Semmi. Miért?
- Fogadjunk, hogy Elenán kattog az agyad.
- Honnan veszed?
- Úgy vigyorogsz, mint egy idióta.-nevetett.
- Tényleg rá gondoltam.-mosolyogtam.
- És... most mi van köztetek?
- Alakul valami....
- Elmondtad már neki, hogy mit érzel iránta?
- Ja.
- És mit mondott?
- Azt, hogy van nála esélyem.-vigyorogtam.
- Haver! Ez király! És akkor most együtt vagytok vagy mi?
- Még nem. Azt mondta, hogy ez neki még nem fog menni, de majd a holnapi randinkon elválik a dolog.
- Remélem, hogy végre összejöttök.-mosolygott.-Tényleg, nem akarod elhívni a holnapi koncertre?
- Előbb kellett volna tőle megkérdeznem....
- Mondjuk ja....
- Na és te hogy állsz Lizzel?
- Talán összejön...-mosolygott.-Elég rendes lány és még szép is. Na meg szeret enni...-nevetett.
- Akkor ti egymásnak vagytok teremtve.-nevettem én is.
- Jó is lenne....-mosolygott.
*
A próba után, Louis még elment Eleanorhoz, mi pedig haza mentünk a srácokkal.
Mikor hazaértünk, Niall máris megtámadta a hűtőt azzal a mondattal, hogy ,,Éhes vagyok, enni fogok, ne zavarjatok és ha még ti is éhesek vagytok, akkor most lopjatok ki valamit a hűtőből, ameddig elmegyek wc-re, mert utána minden a gyomromban lesz''. Bírom amikor ilyen...
Miközben Niall evett, mi a nappaliban néztük a tv-t Liammel, mert közben Harry elment zuhanyozni.
- Mit csináltatok Niallel, ameddig mi nem voltunk itthon? -kérdezte Liam.
- Lizzel meg Elenával filmeztünk Eléknél.
- És milyen volt?
- Nagyon jó.-vigyorogtam.
- És volt valami?
- Volt.-mosolyogtam.
- Mindent harapófogóval kell kihúzni belőled?
- Bocs.-nevettem.-Amúgy az volt, hogy elmondtam neki, hogy tetszik nekem, meg hogy beleestem és ő is elmondta, hogy én is tetszek neki meg ilyenek.
- Szóval együtt vagytok....-mosolygott.
- Nem teljesen. Majd holnap a randink után elválik.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd csatlakozott hozzánk Harry is, aki tök pucéran jött le az emeletről.
- Haver, öltözz már fel! Nem vagyok kíváncsi a micsodádra.-nevettem.
- Mintha még nem láttál volna pucéran.-jött felém.
- Csezd meg, ezt most úgy mondtad, mintha buzik lennénk.
- Miért, nem? -jött felém (persze csak poénkodott).
- Harry! Utoljára mondom, hogy öltözz fel! -ugrottam fel a kanapéról.
- Segíts! -sűrűn kezdett pislogni.
- Harry ne pucérkodj, mert elmondom Louisnak, hogy másnak mutogatod a micsodád.-kiabált ki a konyhából Niall.
- Ne mondd el Louisnak, de Zayn a szeretőm.-kiabált vissza Niallnek.
- És én erről miért nem tudtam? -nevettem.
- Fhúúúúú de meleeeeeeeeeg.-röhögött Liam.
- Na gyere szépfiú! Menjünk fel és segíts öltözködni! -ismét felém vette az irányt és kitárta karjait, mintha megakarna ölelni.
- Haver húzz innen! -nevettem és elkezdtem rohanni az emelet felé.
- Ne fuss el! Nem akarlak bántani.-futott utánam egy szál f@szban.
- Ne nekem akard mutogatni magad, hanem Hannának.-gyorsan besuhantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.
- Majd neki is fogom, de most nekem te kellesz! -már ő sem bírta tovább és ő is elröhögte magát.
- Akkora barom vagy.-kiabáltam ki a szobámból.
- Na jó, most már felöltözök, mert már kezd hideg lenni.-mondta, majd elment a szobám elől.
Épp, hogy Harry elment, máris csörgött a mobilom. Louis volt az.
- Cső Louis! -köszöntem röhögve a telefonba.
- Szia Zayn! -hallottam egy halk, rekedtes és szomorú hangot a vonal végén, de ez nem Louis volt... női hang volt.
- El?! -ráncoltam össze a homlokom, mert nem voltam benne biztos, hogy ő az.
- Igen, én vagyok az.-mondta, és mintha sírt volna.
- Jézusom, te sírsz? -nagyon megijedtem.
- Nem.-mondta, de tisztán lehetett hallani a hangján, hogy sír.
- Hé! Ne sírj! Hol vagy most?
- Kint a parkban Louissal.
- 10 perc és ott vagyok.
- Siess!
- Sietek. -mondtam, majd leraktam.
Gyorsan kikaptam a szekrényemből egy pulcsit, majd lehorantam az emeletről. Niall még a konyhában volt, úgyhogy ő látta, ahogy rohanok és utánam is szólt.:
- Hova mész? -kérdezte.
- A parkba.-gyorsan vissza válaszoltam neki, majd kirohantam a házból.
Végig csak rohantam. Meg sem álltam.... Nagyon meg voltam ijedve, mert nem tudtam, hogy most mi van. Nem tudtam, hogy neki van-e valami baja, vagy Louisnak és, hogy komoly-e vagy sem. Remélem, hogy egyiküknek sem esett semmi baja...
Mikor kiértem a parkba, lelassítottam, mert már nem bírtam levegővel. A tekintetemmel megpróbáltam megkeresni őket, ami a sötét miatt nehéz volt, de végül sikerült.
- Elena! -szóltam a lánynak.
Hátra nézett, és amikor meglátta, hogy én vagyok az, gyorsan felpattant Louis mellől és elkezdett rohanni felém, majd amikor odaért hozzám, szorosan megölelt. Ahogy ölelt, elkezdett sírni. Tudtam, hogy valami baj van vele és ezért még jobban megijedtem.
- Köszönöm, hogy idejöttél.-suttogta.
- Ez csak természetes.-mondtam.
Még pár másodpercig ölelkeztünk, majd Liz is megérkezett.
Leültünk egy padra mind a négyen, majd amikor El megnyugodott, elkezdte mesélni, hogy mi is történt vele.
- Mi történt? -kérdezte Liz.
- Miután hazakísértelek, elindultam hazafelé, de még kiakartam picit jönni a parkba. Leültem erre a padra, rágyújtottam és csak gondolkoztam, majd hirtelen feltűnt Adam...-kezdte mesélni.
- Ki az az Adam? -szakítottam félbe.
- A volt barátom.-válaszolt, majd fojtatta. (..)
- Te Úr Isten! -suttogta Liz.
- De ugye nem csinált veled semmit? -kérdeztem.
- Nem. Hála Louisnak.-mosolygott a srácra.
- Hol van most? -kérdeztem, mert megakartam keresni a gyereket, hogy beverhessem a képét. Nagyon ideges lettem. Testem minden porcikáját átjárta a düh.
- Nem tudom. Louis elzavarta.
- Taylorék tudják? -kérdezte Liz.
- Nem és nem is akarom nekik elmondani, úgyhogy légy szi' ti se.
- Oké. Persze. -válaszoltuk.
- De ha hazamész, akkor úgyis meglátják rajtad.-mondta Liz.
- Igaz...-sóhajtott egyet El.
- Aludj nálunk.-mondta Liz.
- De, ha meg nálatok alszok, akkor meg a szüleid fogják észre venni és azt sem akarom.
- Az is igaz.
- Menjünk el mindannyian hozzánk és majd ott kitaláljuk, hogy mi legyen.-szólalt meg Louis.
- Oké.-mondtuk kórusban.
- De ugye nincs nálatok Hannah? -kérdezte El.
- Nincs. Már otthon van.-mondtam.
*
Mikor beléptünk a házba, senki sem volt a földszinten. Leültünk a nappaliban és még beszélgettünk. Liz és Louis fotelokban ültek, El a kanapén feküdt, én pedig a lábánál ültem.
Miközben beszélgettünk, egyszer ránéztem Elenára és azt vettem észre, hogy elaludt.
- Srácok! El elaludt.-suttogtam, mert nem akartam felébreszteni.
- Most akkor mi legyen? -kérdezte Liz.
- Szerintem aludjon itt. Ne ébresszük fel. Így is ki van szegény.-mondta Louis.
- Szerintem is.-helyeselt Liz.
- Oké, de akkor ha a tesói keresik, akkor mondjuk azt, hogy nálad alszik.-néztem Lizre.
- Rendben.-bólogatott a lány.-Na de én akkor megyek is.-mondta, majd felállt a fotelből.
- Nem köszönsz be Niallnek? -kérdeztem.
- Fent van még?
- Szerintem fent.
- Gyere, nézzük meg.-mondta Louis, majd felmentek Niallhez.
Én lent maradtam Elenával a nappaliban és csak néztem, ahogy alszik. Olyan gyönyörű és ártatlan volt. Szegényt annyi minden eléri. Meghaltak a szülei, három év után megcsalták és most az a srác, akit egykor még szeretett, megakarta erőszakolni. Hihetetlen, hogy mennyi mindenen keresztül ment ezalatt a 18 év alatt és ki tudja, hogy még mik történtek vele, amikről nem tudok.
- Akkor majd holnap találkozunk.-hallottam Niall hangját a lépcső felől.
- Bizony.-mondta Liz.
- Már mész is? -kérdeztem
- Igen.-mosolygott.
- Hát akkor szia! -öleltem meg a lányt.-Mikor látunk legközelebb?
- Lehet, hogy holnap találkozunk.
- Rendben. Vigyázz magadra hazafelé menet.
- Igyekszek. Te meg vigyázz a lányokra.-nevetett.
- Héééé! -háborodott fel Louis és Niall.
- Oké, vigyázok.-nevettem.
- Főleg Elenára.-pillantott a lányra.-Te nem tudsz róla, de nagyon nagy szüksége van rád. Fontos vagy neki.
- Ő is nekem.-én is Elenát kezdtem nézni.
- Na de most már tényleg megyek.-mondta, majd Elenához lépett és nyomott egy puszit az arcára. Látszik, hogy legjobb barátnők...
- Haza kísérlek! -mondta Niall.
- Rendben.-mosolygott Liz.
Még megvárta Niallt, ameddig elkészült, aztán elmentek, mi pedig Louissal még beszélgettünk egy kicsit.
- Szegény lány...-suttogta Lou.
- Ja.... Még szerencse, hogy időben odaértél.-mind a ketten Elenát néztük, ahogy alszik.
- Hát, ha két perccel később érek oda, akkor már késő lett volna...
- Már annyira....beindult a csávó?
- Hátt... eléggé.... Szegény El egy szál melltartóban feküdt a füvön a srác meg már a nadrágjáért nyúlt, szóval.....
- Ha találkozok vele, esküszöm, hogy kinyírom.
- Én is...
- Szerinted hol aludjon? Hagyjuk itt, vagy mi legyen? -tereltem a témát.
- Szerintem itt nem lesz neki jó helye.
- Szerintem sem.
- Vidd fel a szobádba.
- Biztos?
- Hát ott 100x jobb helye lesz, mint itt. Meg aztán velem úgy sem aludna Eleanor miatt, Liammel sem Daniell miatt, Harryvel sem, mert ő meg a húgával jár, Niallel meg megint nem, mert rá meg a legjobb barátnője van rákattanva, úgyhogy csak te maradtál.-kacsintott.
- Na jó. Akkor felviszem. Te meg segíts légy szi'. Majd nyisd már ki a szobám ajtaját.
- Oké.
Óvatosan megtámasztottam a hátát az egyik kezemmel a másikat pedig a combjai alá helyeztem, majd lassan és óvatosan felemeltem, nehogy felébredjen, de sikertelen volt...
*Elena szemszöge*Arra ébredtem fel, hogy valaki felemel a kanapéról. Lassan kinyitottam a szemem és Zayn arcát pillantottam meg magam előtt.
- Hova megyünk? -kérdeztem még álmosan.
- Felviszlek a szobámba, hogy nyugodtan tudj aludni.-válaszolt.
- Nekem a kanapé is tökéletes lenne...
- Fent jobb helyed lesz. Nagyobb a hely is meg minden. Majd én alszok a kanapén.-mondta, miközben felmentünk a lépcsőn.
- Dehogy alszol a kanapén. Akkor már te is fent fogsz aludni.
- Akkor majd a földön alszok.
- Zayn.... Aludtunk már együtt nem? -néztem rá mosolyogva, miközben letett az ágyára.
- De. -ő is mosolygott.
- Akkor meg mit parázol? -nevettem.
- Jó, akkor melletted fogok aludni.-vigyorgott.
- Helyes.-kacsintottam a srácra.
- Na, de adok valami ruhát, amiben majd alszol.-mondta, és a szekrényéhez lépett.-Gondolom nem akarsz farmerban aludni.-mosolygott.
- Nem igazán.
Kivett a szekrényéből egy pólót, meg egy rövid nadrágot, amit felvehettem estére. Be is mentem a fürdőjébe és átöltöztem. Elég meleg éjszaka volt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy a nadrágot nem veszem fel. Marad a ''bugyi + póló'' összeállítás. Még szerencse, hogy a póló a combom közepéig ért....
Mikor kiléptem a fürdőből, láttam, hogy Zayn nagyon kutat valami után.
- Mit keresel? -kérdeztem.
- Gáz töltőt, mert kifogyott a gyújtómból a... gáááááz...-amikor a ,,gáz'' szóhoz ért, rám nézett, elhalkult, lefagyott és csak bámult.-Most nincs rajtad nadrág vagy ennyire nagy a póló? -vigyorgott.
- Nagy a póló és nincs rajtam nadrág.-mosolyogtam.
- Nyugtass meg, hogy azért a póló alatt, ott lent van még valami.
- Hülye! -nevettem.-Persze, hogy van.
- Szomorúan hallom, de a te érdekedben oké.-vigyorgott.
- Idióta! Na és te? Te hol hagytad a pólódat meg a farmerodat?
- Melegem volt.-nevetett.-Meg gondoltam, hogy a gyönyörű, izmos felsőtestemtől majd beájulsz.
- Beképzelt nyálgép.-nevettem, miközben Zayn elé álltam.
- Még mindig nyálgép vagyok? -ő is nevetett.
- Nekem mindig az leszel.
- Ó! Tényleg?
- Aha.-vigyorogtam.
- A nyálgépek szoktak ilyet csinálni? -hirtelen felrántotta a pólóm alját, épp annyira, hogy meglássa a bugyim.
- Ökör....! Barom...! Nem normális...! Idióta...! Hülye...! Majom....! Nyálgép....! Szemét...! -elhordtam mindennek, de persze nem gondoltam komolyan.
- Mocskos szád van kis csaj, mondták már? -kérdezte, majd egy hirtelen mozdulattal magára rántott.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja.-válaszoltam.
Pár másodpercig csendben voltunk és csak néztük egymást.
- Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű? -suttogta, miközben egy tincset a hajamból, ami az arcát súrolta a fülem mögé simított.
- Nem vagyok gyönyörű, se szép. Csak egy átlagos, hétköznapi lány.
- Nem. Te több vagy annál.-mosolygott.
Éreztem, hogy kezd picit megfeszülni a teste. Egyre gyorsabban kezdte szedni a levegőt és kezdett közelíteni az arcával. Én is hasonló dolgokat produkáltam le magamban, de szerencsére még időben észbe kaptam és lemásztam róla.
- Khmmm...-köszörültem meg a torkom.-Nem kell az a gáztöltő? -próbáltam terelni a témát.
- De.-vigyorgott.
- Most mi van? Min vigyorogsz?
- Semmin.-még mindig vigyorgott.
- Szegény pici Zayn megbolondult.-picit próbáltam viccelődni vele.
- A pici Zayn még nem bolondult meg egyáltalán. Még nyugalmi állapotban van.-vigyorgott.
- Nem ARRA a Zaynre gondoltam.-nevettem.
- Ja, bocs.-nevetett ő is.
- Hülye....
- Azért jó, hogy már mosolyogsz.-mosolygott.
- Meletetek nem lehet szomorú az ember. Mindig benyögtök valami hülyeséget.
- Az is igaz.-nevetett.
Pár percig még beszélgettünk, majd úgy döntöttünk, hogy alszunk.
Én pl nem tudtam aludni... Ha becsuktam a szemem, mindig Adamet láttam a szemem előtt. Zayn felé fordultam, és csak bámultam, ahogy alszik. Most már kezdtem azt érezni, hogy ő is komolyan gondolja és nem csak egy egy éjszakás kalandot lát bennem. Úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt. Ha megint megpróbál megcsókolni, akkor azt már hagyni fogom.
- Miért nem alszol? -kérdezte csukott szemmel.
- Honnan tudod, hogy nem alszok? -csodálkoztam.
- Megérzem, ha néznek.-nem láttam a sötétben az arcát, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Bocsi, hogy felébresztettelek.
- Igazából nem aludtam. Folyamatosan kattog az agyam.
- Én meg ha becsukom a szemem, akkor azt a nyomorultat látom magam előtt.
- Elhiszem.-sóhajtott egyet, majd felkapcsolta a kislámpát.-De most már nyugi! Nem fog többet bántani, mert vigyázni fogok rád.-mosolygott.
Én nem tudtam mit mondani erre, csak vissza mosolyogtam rá.
Ismét pár másodperces szünet jött és csak néztük egymást.... Egyszer csak elkezdett dőlni felém. Oké El. Ezt most el ne szúrd! Hagyd, hagy tegye a dolgát. Engedd, hogy megcsókoljon, hiszen erre vársz, hogy ez bekövetkezzen.... Mikor észbe kaptam, már a szám Zayn ajkaival forrt össze.
Valami hihetetlen jó volt a csókja. Eszembe jutott, amit Lizzel beszéltünk, hogy mi lesz, ha Zayn megcsókol és hát tényleg majdnem meghaltam. A hasamban valami furcsa dolog kavargott, mintha pillangók repkedtek volna benne. A hideg folyamatosan átjárta minden porcikámat, de jó érzés volt.
- Most, miért engedted, hogy megcsókoljalak? -suttogta, miközben eltávolodtunk egymástól.
- Azt a valamit úgy hívják, hogy szeretet.-éreztem, hogy elpirulok.
- Szóval szeretsz? -vigyorgott.
- Én csak azt mondtam, hogy azt a valamit úgy hívják, hogy szeretet.
- Oké.-még mindig vigyorgott.-Én is szeretlek.-megölelt, majd gyengéden megpuszilta az arcom.
Mi? Tényleg azt mondta, hogy szeret? Jól hallottam, vagy csak halucináltam?
- Zayn...! Te tényleg azt mondtad, hogy szeretsz? -kérdeztem helyenként elcsukló hangon.
- Igen. Azt.-mosolygott.
- Nagyon szeretlek! -két kezembe fogtam arcát és óvatosan megcsókoltam.
Picit elkezdtem könnyezni, mert nekem még egy fiú sem mondta azt, hogy szeret. Adam is a 3 év alatt jó, ha legalább egyszer kimondta.
- Mi a baj? -kérdezte a csókunk után.-Miért sírsz?
- Nincs semmi bajom, csak ezek amolyan örömkönny félék.-mondtam.-Tudod, nekem nem sokan mondják ki azt, hogy szeretnek. Anyuékon kívül szinte senki sem mondta még. Persze tudom, hogy Taylor, Hannah és Liz is szeretnek, de ők sem mondják... Fiúk közül szinte még nem mondta senki sem.
- Még az a rohadék Adam sem?
- Ö sem. A 3 év alatt jó, ha egyszer kimondta. Rajta kívül meg még nem volt más barátom.
- Most már van.-mosolygott, majd megcsókolt.-És most már sokat fogod azt hallani, hogy szeretlek.
- Na most már 3 férfi szeret, nem 2.-mosolyogtam.
- 3? Ki az a 3?
- Hát te, Taylor, és....és apu.-az utolsó személynél elcsuklott a hangom.-Tudom, hogy fentről vigyáz rám és Hannáékra anyuval együtt.-próbáltam mosolyogni, de ehelyett könnycseppek gördültek végig az arcomon.
- Gyere ide! -mondta halkan és óvatosan magához húzott és megölelt.-Nyugodj meg! -megpuszilta a homlokomat.
Pár percig csak ölelkeztünk, majd óvatosan és lassan eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Egyébként rajtam, Tayloron és apukádon kívül még 3 fiú szeret téged.-mosolygott és letörölt pár könnycseppet az arcomról.
- Kik? -kérdeztem szipogva.
- Harry, Niall és Liam.-mosolygott.
- Louis nem is bírja a fejem?
- De, de őt a lányok közé szoktuk venni.-mosolygott.
- Ja értem.-picit felnevettem.-Na de most már hagylak aludni, mert pár óra múlva már dolgoznod kell.
- Tényleg! Nincs kedved eljönni velünk a koncertre?
- Hát nem is tudom...Nem akarlak titeket zavarni, meg gondolom, hogy nem sok időd lenne rám...
- Rád mindig van időm.-mosolygott.
- Ez aranyos.-mosolyogtam.-Meg amúgy sem szeretném, hogy a rajongóitok kiszúrják, hogy veletek lógok.
- Csak nem szégyelsz minket? -nevetett.
- Hát.... tudod.... Melegekkel nem szoktam mutatkozni.-viccelődtem.
- Mondták már, hogy szemét vagy? -nevetett.
- Liztől mindig megkapom.-vigyorogtam.
- Nem csodálom.-még mindig nevetett.
- Most miért? Szerintem tök jószívű vagyok.
- Ja, tényleg. Csupán csak a pasidat most buziztad le.
- Csak vicceltem... Tudod, hogy szeretlek.-mosolyogtam.
- Tudom.-ő is mosolygott.-Szóval jössz velünk?
- Megyek. De nem akarok egy autóból kiszállni veletek. Úgy szeretnék viselkedni, mint a többi rajongótok.
- Akkor az lesz, hogy mi előbb kiszállunk, te pedig majd a hátsó bejáratnál.
- Rendben. De a koncert közben a rajongók között leszek...
- Oké, de csak ha megígéred, hogy az első sorban leszel.-mosolygott.
- Oksa.-mosolyogtam.-De miért akarod, hogy az első sorban legyek?
- Mert látni akarlak koncert közben is.
- Most muszáj zavarba hoznod? -kezembe temettem az arcom és ledőltem az ágyra.
- Miért, zavarba hoztalak? -vigyorgott.
- Egy kicsit.-nevettem.
- Pedig azt hittem, hogy téged nem lehet zavarba hozni ilyen szöveggel.-nevetett.
- Attól, hogy nem vagyok az a nagyon csajos csaj, és mert nagy szám van, meg azért, mert próbálom adni a kemény csajt, attól még bírom az ilyen nyáladzós dolgokat, és elég könnyen zavarba tudok jönni... Főleg ha valami jó pasi bókolgat.-mosolyogtam.
- Szóval jó pasi vagyok? -lefeküdt mellém az ágyra, úgy, hogy a könyökével támasztotta magát és felém volt fordulva.
- Aham.-vigyorogtam.
- És miért vagyok ''jó pasi''? -ő is vigyorgott.
- Nem tudom... Nekem tetszik a hajad... a szemeidet egyenesen imádom... mindig képesek elvarázsolni...-mosolyogtam.-imádom a mosolyodat... tetszenek a tetkóid...-itt már kezdtem picit elhalkulni.-...tetszik a felsőtested....-bámultam végig rajta, miközben az alsó ajkamba haraptam.-egyszerűen tetszel.-még mindig bámultam a hasát.
- Na most te hoztál zavarba.-nevetett.-De amúgy te sem panaszkodhatsz.-nézett végig rajtam.-Te is jó csaj vagy.-vigyorgott.
- Igen? -csodálkoztam, mivel én egyáltalán nem vagyok magammal megelégedve.
- Ja-ja.-vigyorgott.
- És én miért vagyok ''jó csaj''? -én is vigyorogtam.
- Hát... Gyönyörű hosszú szőke hajad van... szép nagy zöld szemeid... gyönyörű a mosolyod... az arcod teljesen tökéletes. Aztán az alakodról ne is beszéljünk...-vigyorgott.-Az alakod teljesen kikészít. Egyszerűen tökéletes vagy.-mosolygott, majd megsimogatta az arcom.
- És megint zavarba hoztál.-nevettem.
- Most te hoztad fel a témát.-vigyorgott.
- Amúgy én ma észrevettem valamit, amikor kint voltunk a konyhában.-vigyorogtam.
- Mit? -nézett rám komoly fejjel.
- Mit csináltál, amikor én a poharakkal szenvedtem?
- Nem tudom... Mit csináltam?
- Nem emlékszel?
- Nem.
- Akkor segítek... Álltál a hűtőnél, kezedben a popcorn-os tálakkal.... én NYÚJTÓZKODTAM a poharakért... Így már rémlik? -szinte már nevettem.
- Úúúúúúúú.... persze, hogy emlékszek.-nevetett.
- És mit is bámultál? -vigyorogtam.
- Hát... szóval...-dörzsölte a tarkóját.-Hol a hasadat, hol pedig a.... a fenekedet.-nevetett és elpirult.
- De miért pont a fenekem? -nevettem.
- Azért, mert mint már mondtam jó alakod van, gyönyörű lány vagy, és mert pasiból vagyok.-nevetett ő is.
- Szóval bejön a nagy seggem.... szééééép!
- Egyáltalán nincs nagy segged és még szép, hogy bejön.-vigyorgott.
- Bolond...-nevettem.-Na de tényleg hagylak aludni.
- Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én nagyon nem vagyok álmos.-hanyadt feküdt és a plafont kezdte el bámulni.
- Én sem, de azért jó lenne picit aludni. Reggel nem fogok tudni felkelni.
- Szóval te is olyan vagy mint én.-mosolygott.
- Miért, te milyen vagy?
- Mindig én fekszek le a legkésőbb és én is kelek fel legutoljára.
- Ja, hát igen... Nagyon tudok aludni.-nevettem.
- Én is.-mosolygott.
- És, amúgy...szóval....miért pont én? -kérdeztem egy kis szünet után.
- Mi miért pont te?
- Miért pont én fekszek melletted?
- Mert te vagy az, akit szeretek.-mosolygott.
- De miért? Hiszen több millió visítozó lány szeretne most melletted feküdni. És az elején talán még bunkó is voltam veled.
- Nem voltál bunkó. És azért, mert már az első találkozásunkkor megtetszettél. És benned nem egy lányt láttam, hanem A lányt.
- Ez aranyos tőled.-mosolyogtam.-De amúgy tényleg bunkó voltam....
- Emlékszel, amikor a folyosón találkoztunk?
- Persze.
- Na, akkor egyáltalán nem voltál bunkó és azután sem voltál az, meg most sem vagy az.
- Akkor jó.-mosolyogtam.-Na, de én megpróbálok aludni, ha nem gond.
- Jól van.-mosolygott.
- És szerintem te is tedd azt.-kacsintottam.
- Okés.
- Na jó éjt!
- Neked is szépség.-suttogta, majd gyengéden megcsókolt.
Én elfordultam tőle a másik irányba, addig ő lekapcsolta a lámpát.
- Zayn! -suttogtam.-Alszol már?
- Nem.-válaszolt, de hallottam a hangján, hogy majdnem sikerült neki.
- Lehetne még egy utolsó kérésem?
- Akár több is.
- Szóval...izé...tehát...-picit zavarban voltam.
- Figyelj! Előttem nem kell zavarban lenned. Nem foglak soha kinevetni, akár milyen hülyeséget is kérsz tőlem vagy mondasz.
- Oké... Szóval azt szerettem volna kérdezni, meg kérni, hogy... hozzád... bújhatnék-e? -rák vörös lettem, de szerencsére ő nem látta a sötét végett.
- Én is pont ezt akartam kérni, hogy gyere már picit közelebb, mert így nem jó, hogy 2km van közöttünk.-hallatszott a hangján, hogy mosolyog.
- Akkor ezt vehetem egy igennek?
- Na gyere! -kinyújtotta az egyik kezét én pedig ráfeküdtem a mellhasára.
Ő rárakta a kezét a combom oldalára, majd egyre lejjebb csúszott a keze és a fenekemnél állt meg. Nem meglepő...
- Ömm... Zayn! -szóltam a fiúnak.
- Tessék?
- A kezed, mintha OLYAN helyre tévedt volna.-vigyorogtam.
- Ezer bocs.-nevetett, majd gyorsan elkapta a kezét.
- Engem annyira nem zavart, mivel a tiéd vagyok vagy mi, csak picit meglepődtem.
- Ez esetben...-vissza helyezte kezét oda, ahol ezelőtt volt.
*
Reggel arra ébredtem, hogy valaki a nevemen szólít.
- El! Ébredj! Nem sokára indulnunk kell.-mondta a hang.
Lassan kinyitottam a szemem, hogy megnézhessem, hogy ki zaklat hajnalok hajnalán (7:30-kor) és ahogy kinyitottam a szemem, Liamet pillantottam meg.
- Szia Liam! -köszöntem a fiúnak.
- Jó reggelt álomszuszék! -mosolygott.-Gyere le reggelizni! Harry csinált neked tükörtojást.
- Oh, milyen kedves.-mosolyogtam, miközben nyújtózkodtam egyet.
Kicsit meglepődtem, hogy Zayn nem volt mellettem, azon meg még inkább, hogy nem ő ébresztett. Azt hittem, hogy lent lesz valahol, de amikor leértem Liammel a konyhába, őt nem láttam sehol. Hol lehet?
- Jó reggelt fiúk! -köszöntem, miközben beletúrtam a hajamba.
- Jó reggelt! -mondták kórusban.
- Gyere, egyél egy kicsit. Csináltam tükörtojást.-mondta Harry.
- Köszi göndörke.-mosolyogtam és összeborzoltam a haját.
- Szívesen szöszi.-vissza mosolygott rám és ő is összeborzolta az így is kócos hajam.
- Amúgy Zayn merre van? -kérdeztem a négy sráctól.
- Átment hozzátok.-válaszolt Niall.
- Minek?
- Pár holmidért. Ruhák, cipő stb...-Louis.
- Ő kérte, hogy ébresszelek fel.-Liam.
- Hogy ti milyen rendes nyálgépek vagytok.-nevettem.-Kapok reggelit, ami mellesleg isteni finom...-mutattam a villámmal Harryre -...a ruháimat is elhozzák, és végre normálisan ébresztettek.
- Miért, eddig, hogy ébresztettek? -kérdezte Louis.
- Tudod, ha van egy olyan idióta barátnőd, mint Liz, akkor az ébredés nem olyan kellemes.-nevettem.
- De miért? Mit csinál?
- Ugrál az ágyamon, közben megtapos. Rángatja a vállam, amitől kitörik a nyakam. És, amikor még nem bírtalak titeket, akkor benyomta a telefonján valamelyik számotokat, ami nálam felért egy kínzással.
- Na, Niall... Nem lesznek kellemes reggeli ébresztések.-nevetett Harry.
- Azt te csak hiszed.-kacsintott Niall Harryre.
- Amúgy az elég érdekes, hogy kevesebb, mint egy hete még teljes szívedből utáltál minket, most meg már másodjára alszol a házunkban, az egyikőnk -hevesen mutogatott magára.-úgymond megmentett, és már közülünk együtt is vagy valakivel.-mondta Louis, nagy vigyorgás közepette.
Egy pillanatra abbahagytam a rágást, lassan felemeltem a fejem és Louisra néztem.
- Te...most...ezt így hogy? Honnan veszed? -nagyon zavarban voltam.
- Reggel én ébresztettem Zaynt és, ahogy beléptem szobájába, láttam, hogy a mellhasán fekszel és ölel téged.-vigyorgott.-Meg aztán a szobában elmondta, hogy mi van.
- Ilyen nincs.-a kezembe temettem az arcom, mert nem akartam, hogy lássák, ahogy elpirulok.
- Ti most kajak jártok? -nézett rám mosolyogva Harry.
- Hát... igen.-motyogtam félénken.
- És ezt nekem miért nem mondtad? -háborodott fel Niall.
- Ez most olyan Lizes volt.-nevettem.
- Ne tereld a témát! -vigyorgott Louis.-Szóval! Hogy jöttetek össze? Mikor? És hol?
- Ne már srácok!
- Nem fogunk hagyni.-Niall.
- De ne már....-nevettem.-Mikor is kezd a koncert? -próbáltam terelni a témát.
- 11-kor, de ez most nem téma.-Harry.
- Na jó. Harry, köszönöm a reggelit, nagyon finom volt, de én inkább most kimennék cigizni.
- Addig nem mehetsz ki, ameddig el nem mesélsz mindent.-állt elém Niall.
- Ha megengeditek, hogy felmenjek Zayn szobájába a cigis dobozomért, akkor lehet, hogy elmondok mindent.
- Oké. Niall, engedd el.-mondta Liam.
Gyorsan felmentem Zayn szobájába, előkerestem a nadrágomat és a cigis dobozomért kutattam. Miután megtaláltam, lassan és óvatosan leosontam a lépcsőn és kisurrantam az udvarra.
Épp, hogy meggyújtottam a cigimet, Harry és Louis máris a hátam mögött teremtek.
- Na, akkor csicseregj kismadár! -ült le mellém Louis, Harry pedig a hátam mögött állt.
- Zayn mit mondott neked? -néztem Louisra.
- Semmit. Annyit, hogy együtt vagytok.
- Akkor jó, mert én sem mondok többet.-nevettem.
- Azt mondtad, hogy elmondasz mindent, ha kiengedünk cigizni.-szólalt meg Harry.
- Nem. Én azt mondtam, hogy LEHET, hogy mindent elmondok....
- Ez szemétség.-nyavaéygott Louis.
- Ja.-kontrázott Harry.
- Nem kell mindenről tudnotok.-nevettem.
- De, mert Zayn a legjobb haverunk, téged meg már a húgunknak tartunk.-mondta Harry.
- Akkor kérdezzétek Zaynt.
- De ő sem mond semmit.-csapott a combjára Louis.
- Az már nem az én bajom.
- Na, kiszedtetek már belőle valamit? -kérdezte Liam, miközben Niallel felénk tartottak.
- Nem.-Harry.
- És nem is fogtok. -vigyorogtam, majd beleszívtam a cigimbe.
Még piszkáltak egy kicsit, hogy mondjak már el nekik valamit, de én egy szót sem szóltam. Mikor már kezdték feladni, megjelent Zayn is.
- Zayn, segíts! -nevettem.-Ezek olyanok, mint a hiénák. Nem hagynak békén.
- Mit csináltatok már szegénnyel? -jött felénk Zayn.
- Nem mondja el, hogy hogy jöttetek össze.-duzzogott Louis.
- Hát, ha most nem akarja elmondani, akkor nem mondja.-vigyorgott Zayn.
- Ez nem ér! -szólalt meg Niall.
- Na jó! Útközben elmeséljük az egészet. Persze, ha Zayn is akarja.-néztem Zaynre.
- Felőlem.-mosolygott.-De szerintem, most menj öltözködni, mert már csak egy óránk van indulásig.
- Jól van.-álltam fel Louis mellől, majd elindultam.
Mikor Zayn mellé értem, egymásra néztünk és mosolyogtunk, majd amikor elhaladtam mellette, gyengéden a kezem után kapott, megfogta azt és lassan magához húzott. A kezét a csípőmre helyezte én pedig a nyaka köré fontam a kezeimet. Kb 3 másodpercig egymás szemébe néztünk, utána pedig gyengéden megcsókolt. Persze a fiúk elkezdtek mögöttünk cuppogni amitől elnevettük magunkat.
- Ne foglalkozz velük.-nevetett.-Csak simán hülyék.-suttogta.
- Ezt hallottuk Malik! -szólalt meg mögöttünk Harry.
- Örülök neki.-nevetett Zayn.
Ismét megcsókolt és a fiúk megint elkezdtek ökörködni mögöttünk, de most nem foglalkoztunk velük. Csak mi ketten léteztünk abban a pillanatban. Mindent és mindenkit kizártunk, ami/aki körülöttünk volt.
- Szeretlek! -távolodott el tőlem épp annyira, hogy ezt ki tudja mondani.
- Én is téged.-suttogtam, majd még megcsókoltam.
Én egy épp hogy szájra puszira gondoltam, mert már mentem volna öltözni, de Zayn egész másképp gondolta. Heves csókolózásba kezdtünk és a keze egyre lejjebb araszolt, míg a fenekemhez nem ért, én pedig beletúrtam a hajába.
- Haveeeeeer! -szólalt meg Louis.-Ne itt mássz már rá a nődre! Menjetek szobára vagy valami.
- Kapd be Lou! -nevetett Zayn.
Én nem nagyon mertem ránézni a fiúkra, mert tudtam, hogy vérvörös vagyok, úgyhogy inkább Zayn pulcsijába fúrtam az arcom.
- El! Csak nem zavarban vagy? -szólalt meg mögöttem Harry, és hallottam a hangján, hogy nagyon vigyorog.
- Nem.-mondtam halkan.
- Nézz csak ide! -szorosan mögém állt Louis és az arcomat próbálta fürkészni, de én elfordultam a másik irányba.
- Hagyjál! -nevettem.
- Zavarban van a kis szerelmes.-gúnyolódott velem Harry.
- Ezért még kinyírlak téged is és Louist is.
- Hagyjátok már szegényeket! -nevetett Liam.-Nem látjátok, hogy milyen kellemetlenül érzik magukat?
- Én nem, csak El.-szólalt meg Zayn.
- Köszi szépen.-néztem fel Zaynre.
- Bocs.-nevetett, majd megcsókolt.
- Na jól van. Inkább megyek öltözni, mielőtt beszólnátok még valamit.
- A cuccaid az ágyamon vannak. Hannah szedte össze őket, úgyhogy ne engem hibáztass, ha nem jók.-nevetett Zayn.
- Oké.-mosolyogtam, majd elindultam befelé.
- Zayn! Miért nem mész neki segíteni? -szólalt meg Harry.
- Hidd el, hogy mennék.
Hátra néztem és Zayn arcán egy nagyon kanos vigyort láttam, miközben végignézett rajtam. Én nem szóltam semmit, csak vigyorogtam és ráztam a fejem.
Mikor felértem a szobába tényleg úgy volt minden, ahogy azt Zayn mondta. Összesen 3 táska volt az ágyra rakva. Az egyikben ruhák, a másikban cipők, a harmadikban pedig a sminkcuccaim, a hajvasalóm, fésűm és fogkefém voltak.
Három szett volt a ''ruhás'' táskában: egy színes, csíkos szoknya fehér pántos felsővel, egy fekete farmer fehér pólóval, amire flitterekkel az volt írva, hogy ,,I Love Music!'' és a betűk mögött egy angol zászló volt (mellesleg ez a kedvenc felsőm). A harmadik ruhadarab a lila miniruhám volt, ami akkor volt rajtam, amikor bulizni voltunk a fiúkkal. Természetesen a farmer + póló szett mellett döntöttem. Megnéztem, hogy Hannah milyen cipőket tett be... Volt a táskában egy saru, egy rózsaszín Converse és az a magassarkú, ami szintén a bulin volt rajtam. (Amúgy nem értem, hogy minek tette be a miniruhát meg a magassarkút... Tudhatná, hogy úgy sem fogom felvenni.) Egyértelmű, hogy a Converse mellett döntöttem.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem. A pólóm épp félig volt rajtam, amikor is Zayn benyitott a szobába.
- Uh, bocsi. Sajnálom...-picit zavarban volt.-Bár, ha jobban belegondolok egyáltalán nem sajnálom.-vigyorgott, miközben szemét végigsimította rajtam.
- Hülye vagy.-nevettem.
Elindultam a nadrágom felé és mikor ezt Zayn is meglátta, hogy hova igyekszek, elkezdett szaladni a ruhához és sikerült neki elkapnia.
- Add vissza! -csípőre tettem a kezem.
- Vedd el, ha tudod.-vigyorgott.
- Add vissza! -ismételtem meg a mondatot, majd elindultam felé.
- Ha elveszed, a tiéd.
- Most jól esik szemétkedni velem? -kérdeztem, miközben a nadrágom felé kaptam, de ő a hátamőgé rántotta azt.
- Nagyon.-vigyorgott.
- Légy szíves add már vissza, mert nem leszek kész időben és miattam fogtok elkésni.
- Vissza adom, ha én adhatom fel rád.
- Nem.-nevettem.
- Akkor ez már be van nyelve.-vigyorgott.
- Zayn...!
- El?! -szórakozott velem.
- Na jó! Azt megengedem, hogy te gombold be. Így már oké?
- Én gombolom be és én húzom fel a slicced.
- Oké, csak haladjunk.-nevettem.
Át adta a nadrágot, én gyorsan felvettem azt, majd Zaynre néztem.
- Na gyere! -vigyorogtam.
- A-a. Ez így nem lesz jó.-mosolygott.
- Akkor?
- Feküdj le! -huncutul kezdett mosolyogni.
- Oooooké....-nem értettem, hogy miért kellett lefeküdnöm az ágyra, de benne voltam.
Ahogy lefeküdtem, ő lassan rám mászott és elkezdtünk csókolózni, majd egyre lejjebb ment. Mikor a hasamnál járt felnézett rám és elmosolyodott, majd ismét visszatért a számhoz, begombolta a nadrágom és felhúzta a cipzárom, majd csak vigyorgott.
- Most mit vigyorogsz? -kérdeztem picit nevetve.
- Semmit, csak ezt a normál emberek nem így szokták csinálni.-nevetett.
- Ezt most nem értem.
- Ugye én most begomboltam és felhúztam a slicced...
- Aha... és?
- És ennek az ellenkezőjét szokták csinálni a szerelmesek.-vigyorgott.
- Majd egyszer mi is úgy csináljuk.-súgtam a fülébe.
- Már alig várom.-mosolygott.-Na és te min mosolyogsz ennyire?
- Éééééén? Semmin.-nevettem.
- Aha, persze.-vigyorgott.-Csak nem jól csináltam dolgokat?
- Háttttt őőőőőő.....valami olyasmi.-vigyorogtam.
- Na majd még kapsz ilyen dolgokból.-kacsintott.
- Szerelmesek! Van még 20 percetek, hogy elkészüljetek.-jött be a szobába Louis.
- Haver! Neked mindig meg kell zavarnod valamit? -nevetett Zayn.
- Haver! Neked mindig kangörcseid vannak, hogy szegény Elenán csüngsz? -mutatott rám Louis.
- Csak szerelmes vagyok te nagyon majom! -nevetett Zayn, miközben Louishoz vágott egy párnát.
- Inkább kanos vagy, nem szerelmes.-nevetett Louis.
- Mennyire hülye vagy Louis.-nevettem.
- Kössz.-nevetett.-Én is szeretlek.
- Jól van na. Tudod, hogy téged is imádlak.
- Tudom.-mosolygott.-Na, de siessetek, mert Paul már itt van. Meg még valakik, akik téged keresnek Zayn.-mosolygott Zaynre a srác.
- Kik? -kérdezte Zayn.
- Nem tudom. Nem ismerem őket.-vigyorgott.
- Hazudsz.-mosolygott Zayn.
- Nem hazudok! -nevetett Lou.
- Na jó! Lemegyek, megnézem, hogy kik keresnek. Te addig még készülődj csak.-nézett rám Zayn.
- Rendben. De ha gondolod, akkor majd felnézhetnél még. Persze, csak ha nem valami fontos személyek.-mosolyogtam.
- Oké.-mosolygott ő is.-Szeretlek! -súgta a fülembe és megcsókolt.
- Én is téged! -még én is megcsókoltam, aztán lemászott rólam és kiment a szobából, Louis pedig bent maradt velem.
- Amúgy kik jöttek Zaynhez? -kérdeztem, miközben vasaltam a hajam.
- Négy lány meg egy pasi.-válaszolt.
- Négy lány???
- Aha.
- Kik?
- Nem tudom. Tényleg nem ismerem őket.
- És... szép lányok?
- Hát nem csúnyák...-vigyorgott.-De miért? Féltékeny vagy?
- Ki? Én? Dehogy!!!
De nem ez volt az igazság. Nagyon is féltékeny voltam, hiszen rajtam kívül még rengeteg olyan lány van, akit Zayn megkaphat, olyanok, akik még szépek is. Félek, hogy elfogom őt veszíteni, mert nem leszek neki elég jó. De az biztos, hogy én abba belehalnék.
- Most mit csinálsz? -kérdeztem Louistól.
- Eleanorral sms-ezek.
- Ő a barátnőd, igaz?
- Igen.-mosolygott.
- És jól meg vagytok?
- Igen, csak sajnos nem láthatom minden nap, mert ő is sokat dolgozik meg én is.
- Ő mivel foglalkozik?
- Modell.-mosolygott és büszkeséget láttam az arcán.
- Akkor biztos, hogy nagyon szép lány.-mosolyogtam.
- Az biztos. A legszebb teremtés, akit valaha láttam.
- Hm..aranyos, hogy így gondolsz rá. Szerencsés lány.
- Köszönöm.-mosolygott.-De amúgy te is az vagy.
- Mert hogy? Rólam nem beszél így senki.-picit elszomorodtam.
- Dehogynem! Tudod, hogy Zayn hányszor beszél csak rólad? Már akkor is rólad beszélt, amikor legelőször találkozott veled.
- Tényleg?
- Persze. Amikor bejött az öltözőbe elkezdi ,,Gyerekek! Találkoztam egy gyönyörű lánnyal... Asszem' szerelmes lettem.'' stb... Meg mindig csak rólad áradozik, ha nem vagy vele. Elena így.... Elena úgy... Olyan, mint egy szerelmes kis csaj.-nevetett.
- Ez most komoly? -örömömben a szám elé kaptam a kezem.
- Ilyennel sosem viccelnék.-mosolygott.-És tudom, hogy nagyon szeret téged.
- Istenem! Lou! El sem tudod képzelni, hogy most mit érzek.-nagyon mosolyogtam... szinte már nevettem.
- Látom te is szereted őt.-mosolygott Lou.
- Nagyon. Nem tudom, hogy mit csinálnék, ha őt is elveszíteném.
- De nem fogod.
- Remélem.
Miután megcsináltam a hajam, elkezdtem sminkelni Louis pedig lement szólni Paulnak, hogy mindjárt indulhatunk.
Miközben sminkeltem bejött Zayn is a szobába.
- Kész vagy? -kérdezte.
Én nem szóltam semmit, csak odarohantam hozzá, hosszan megcsókoltam, majd szorosan megöleltem.
- Ezt most miért kaptam? -mosolygott.
- Szeretlek! -mondtam ki azt a szót, amit elég nehezen szoktam kimondani, de most könnyen ment és talán pár örömkönny is végig gördült az arcomon.
- Én is téged.-mondta.-De most mivel érdemeltem ki ezt a nagy ölelést és ezt az isteni csókot, amit kaptam?
- Louis szólt pár jó szót az érdekedben.-mosolyogtam.
- Miért, eddig bajban voltam?
- Nem, csak...mindegy. Hülyeség az egész.
- Mert?
- Mert picit féltékeny lettem.
- Féltékeny? Mire? Kire? -mosolygott.
- Louis azt mondta, hogy 4 lány keres téged és hogy nem tartoznak a csúnyák közé.
- Bolond ez a Louis.-nevetett.-Tényleg nem csúnyák, de rájuk másképp nézek, nem úgy mint rád.
- Rám hogy nézel? Mit látsz bennem?
- Hogy mit látok benned....? A jövőmet. A feleségemet. A gyerekeim anyját. Az unokáim nagyanyját.... Egyszerűen mindent.-mosolygott, miközben mélyen a szemembe nézett.
Annyira jól esett az amit mondott, hogy elkezdtem könnyezni.
- Gyere ide.-ismét megölelt.-Olyan furcsa lány vagy.... De JÓ értelemben.
- Mert? -kérdeztem, miközben az arcomat törölgettem.
- Kívül a kemény csajt mutatod, akit nem érdekel senki és semmi, belül pedig egy érzékeny lány lakozik, aki vicces, nagyszájú, folyton pörög, de szeretni való,akit akár egy szóval is padlóra lehet küldeni, de képes onnan felállni és folytatja tovább az életét... Aztán még lakozik benned egy vadmacska is, aki már alig várja, hogy kitörhessen.-mosolygott.
- És te melyik lányt szereted ezek közül?
- Mindet. Bár a vadmacskával még nem találkoztam, pedig meg szeretném őt is ismerni...-vigyorgott.
- Majd kis idő múlva talán őt is megismerheted.-mosolyogtam.
- Már alig várom.-mosolygott és megcsókolt.
- És, amúgy kik kerestek?
- Ha lejössz, akkor bemutatlak nekik.
- Rendben, csak még megcsinálom a szemem. Megvársz?
- Persze.
- Oké.-gyorsan feltettem még egy kis szempillaspirált, majd Zaynhez fordultam.-Kész vagyok.
- Akkor gyerünk! -megfogta a kezem, majd elindultunk le a lépcsőn.
Mikor Zayn bevezetett a nappaliba, picit meglepődtem. Láttam egy középkorú nőt és egy férfit, plusz még 3 lányt, akik kb velem egykorúak lehettek.
- Anyu, Apu, lányok! Beszeretném mutatni nektek a barátnőmet Elenát.-húzott maga mellé Zayn.
Ez most komoly? Tényleg a családjának mutatott be????? Én meg itt állok kopott farmerben, pólóban meg tornacipőben... Ha tudtam volna, hogy a családja van itt, akkor átöltöztem volna.
-El! Ők a szüleim és a tesóim.
- Jó napot Mr. és Mrs. Malik! Sziasztok lányok! -köszöntem az 5 főnek.
- Oh, kicsikém! Nyugodtan tegezz. Hívj csak Patriciának.-ölelt meg mosolyogva Zayn édesanyja.
- Engem pedig csak Yasernek.-mosolygott Zayn apukája és ő is megölelt.
- Rendben. Nos, akkor sziasztok! -mosolyogtam.-Az én nevem Elena Johnson.
- Üdvözlünk a Malik családban.-mosolygott Yaeser.
- Köszönöm szépen! -mosolyogtam én is.
Még csak pár órája mondhatom magam Zayn barátnőjének, és még csak most találkoztam a családjával, de már engem is befogadtak.... Annyira kedvesek...
- Ja igen! -szólalt meg Zayn.-Ők itt a tesóim.
- Sziasztok! -intettem a 3 lánynak.
- Szia! -köszöntek kórusban.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Az én nevem Doniya.-mosolygott Zayn húga.
- Szia! Én is örülök.
- Az én nevem Waliya. Én is örülök.-mosolygott ő is.
- Szia! Én is örülök.
- Én is olyan szép leszek, ha nagy leszek, mint amilyen te is vagy? -kérdezte a legkisebbik.
- Te biztosan Safaa vagy.-guggoltam le a csöppség elé.
- Igen.-válaszolt.
- Nem. Te nálam sokkal szebb leszel, mert már most is az vagy.-mosolyogtam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Köszönöm.-nagy vigyorra görbítette száját és szorosan átkarolta a nyakam.-Zayn!-fordult a bátyjához.
- Igen?
- Én már most megkedveltem Elenát, úgyhogy örökre csak őt szeresd! -futott a bátyjához és átkarolta a derekát, mivel csak odáig ért neki.
- Tudod mit...-felemelte a kislányt.-Megígérem, hogy örökre csak őt fogom szeretni.-mondta Safaanak, de közben engem nézett mosolyogva.
- Akkor jó.-ölelte meg Zaynt, majd Zayn adott egy puszit az arcára.
- Srácok! Indulnunk kell.-jött be Paul a nappaliba.
- Oké.-mondták a fiúk.
- Ti is jöttök, ugye? -nézett Zayn Patriciáékra.
- Persze.-válaszolt a nő.
- Oké. Akkor ti a másik kisbuszban lesztek, mi pedig Paullal megyünk.-Zayn.
- Rendben.-bólintott Yaser.
- El, te kivel szeretnél jönni? -nézett rám Zayn.
- Nekem mind egy. Anyukádékkal is elleszek.-mosolyogtam barátomra.
- Menj csak a fiúkkal.-mosolygott Patricia.-Majd találkozunk a koncerten.
- Rendben.
Gyorsan beültünk a kisbuszokba és már indultunk is a koncert helyszínére.
Szinte még el sem indultunk, de Louis máris elkezdett kérdezősködni.
- Na, meséljetek! -nézett rám és Zaynre.-Mikortól vagytok együtt?
- 7 órája kb.-nevettem.
- Komolyan éjjel jöttetek össze? -csodálkozott Niall.
- Aham.-mosolyogtam.
- De hogy? -kérdezte Liam.
- Az egész úgy volt, hogy tegnap délután átmentünk Elékhez filmezni...-kezdte Zayn.-Aztán 2 film közt elmondtam neki, hogy szeretem. Ő is elmondta, hogy mit érez irántam, de azt beszéltük meg, hogy majd a randink után elválik, hogy mi lesz.-óvatosan rátette kezét a combomra.-De aztán nem sikerült a randi, mivel próbára kellett mennünk...
- Igen.. Aztán ugye találkoztunk a parkban, haza vitt hozzátok, beszélgettünk, aztán egyszer megcsókolt én meg hagytam.-mosolyogtam Zaynre.
- Hát haver.... Gratulálok! -mondta Harry.-végre találtál egy olyan lányt, akivel összeilletek.
- Az biztos.-mosolygott rám Zayn és megcsókolt.
Pár percig még mi voltunk a téma, majd már mindenki beszélgetett mindenkivel.
- Úgy látom, hogy jól kijössz a családommal.-mosolygott rám Zayn.
- Igen. Nagyon aranyosak és kedvesek.-mosolyogtam én is.
- Safaa egyenesen rajong érted.
- Imádom a kis csajt. Annyira édes.
- Az bizony.
- Amúgy mondták már, hogy iszonyat aranyos vagy, amikor egy kisgyereket tartasz a karodban? -súgtam a fülébe, hogy csak ő hallja.
- És neked, hogy jó anya lenne belőled? -súgta ő is.
Erre nem mondtam semmit, csak gyengéden megcsókoltam.
- Na fiatalok! Megérkeztünk.-szólt hátra Paul.
- De itt nincs senki.-csodálkoztam.
- Mert ez a hátsó bejárat. Zayn kérte, hogy itt parkoljak, mert te nem akarsz a rajongók előtt mutatkozni.-mosolygott.
- Oh, milyen aranyosak vagytok.-mosolyogtam.
Először Liam szállt ki, majd Louis, én, Zayn, Harry és Niall. Épp, hogy kiszállt Niall a járműből, máris megpillantottuk mögöttünk a másik kisbuszt.
Ahogy Safaa kiszállt a kocsiból, máris rohant Zayn felé.
- Na mi van húgi? -nézett Zayn Safaara.
- Vegyél fel! -nyújtotta kezét az ég felé.
- Oké főnök! -vigyázba vágta magát Zayn, viccesen tisztelgett egyet, majd felkapta a kislányt.
Annyira aranyos Zayntől, hogy így kimutatja a szeretetét a családja iránt... Ritka az ilyen ember.
Amikor meglátom Zayn karjaiban a kis Safaat, valahogy mindig elgyengülök. Nem is tudom, hogy milyen érzések kavarognak bennem olyankor... Mintha az ő kislányát látnám a kezében...
- Na gyerünk fiúk-lányok! -szólat Paul.-Vár a meló.
- Oké.-mondtuk kórusban.
- Amúgy miért jöttünk 9-re, amikor 11-kor kezd a koncert? -kérdeztem, miközben beléptünk az ajtón.
- Mert még tartunk egy utolsó próbát, aztán meg még öltözködés... fodrász... stb.-válaszolt Liam.
- Ja, értem.
Zany letette Safaat, nyomott egy puszit az arcára, aztán elém lépett, nem szólt semmit csak megcsókolt, majd a töbiekkel a színpad mögé mentek. Patriciáékkal a színpad előtt álltunk meg és vártuk a fiúkat.
Miközben álltunk és vártunk, rengeteg embert láttunk elhaladni a színpadon, de a fiúk még nem voltak sehol.
- És, hogy ismerted meg Zaynt? -kérdezte Patricia.
- Még csak pár napja ismerjük egymást... Húgomnak volt a szülinapja és vettünk neki One Direction koncertjegyet, mivel imádja a srácokat. Úgy volt, hogy bátyján Taylor fogja elkísérni, mert én nem szerettem őket. Egyenesen utáltam őket.-nevettem.-Aztán a koncert előtt összefutottam Zaynnel a folyosón. Nem ismertem fel, hogy ő a banda tagja. Ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan. Mivel majdnem nekem jött, ezért összeakadt a tekintetünk. Észrevettem, hogy milyen gyönyörű szép barna szemei vannak... Elég helyesnek is tartottam... Aztán a koncert után találkoztunk a fiúkkal, mert V.I.P. jegyeink voltak. Beszélgettünk velük stb, aztán nagy nehezen elrángattak minket bulizni és Zaynnel elég jól éreztem magam. Végig csak vele táncoltam, aztán elmentünk sétálni, mert már nem volt kedvünk táncolni és tök jókat beszélgettünk. Aztán mikor visszamentünk a többiek közölték, hogy náluk alszunk...
- Alszotok? -szakított félbe Patricia.
- Igen. Húgom Hannah, barátnőm Liz, és én.
- Ja értem.-mosolygott.
Mikor már ott tartottunk, hogy megyünk aludni, választanom kellett, hogy kivel aludjak. Mivel Hannah Harryvel aludt (ugyanis ők már akkor együtt voltak), Liz Niallt választotta, mert neki meg ő tetszik, Liam és Louis meg ugye már foglaltak, így nem akartam velük aludni, mert mi van, ha a barátnőjeik ezt megtudják és rosszul veszik le a dolgokat, így Zaynt választottam.
- És akkor szerettetek egymásba...-mosolygott.
- Igazából engem már a bulin megmozgatott.
- És mikor mondtátok ki, hogy mit éreztek egymás iránt?
- Tegnap délután nálunk. De nem akkor jöttünk össze, mert én inkább megakartam várni a randink végét, hogy milyen lesz, csak közbe jött nekik egy próba, így le kellett mondania és úgy döntöttünk, hogy áttesszük mára.
- De ha ma van a randitok, akkor hogy vagytok együtt? -szólt közbe Doniya.
- Kezdődött azzal, hogy hazakísértem Lizt. Hazafelé menet még kinéztem a parkba, ahol találkoztam a volt barátommal Adammel....-ismét lepergett előttem az egész sztori és gombóc keletkezett a torkomban. (...)
- De ugye veled minden rendben? -kérdezte Patricia.
- Igen. Hála Louisnak.
- És aztán mi történt? -kérdezte Whaliya.
- Aztán elmentünk hozzájuk, mivel nem akartam hazamenni. Nem akartam elmondani Tayloréknak, hogy mi van. Felmentünk a szobájába, beszélgettünk, majd úgy döntöttünk, hogy alszunk, de nem tudtunk. Vagyis én nem. Elkezdtünk megint beszélgetni és egyre inkább éreztem azt, hogy ő is komolyan gondolja, úgyhogy belementem...-mosolyogtam.-Engedtem, hogy megcsókoljon.
- Akkor ma éjjel jöttetek össze? -vigyorgott Doniya.
- Igen. Olyan 3 körül.-nevettem.
- És a szüleid mit szóltak hozzá? -mosolygott Patricia.-Vagy ők még nem tudják?
- Hát... Sajnos nekem nincsenek szüleim...-szomorodtam el.-Vagyis vannak, csak nem itt.
- Ezt hogy érted?
- 2 éve nincsenek köztünk.-hajtottam le a fejem.
- Úristen! -suttogta Patricia.-Ne haragudj, hogy szóba hoztam őket. Nem tudtam....
- Semmi gond.-próbáltam mosolyogni.
- Most, akkor hol van anyukád és apukád? -kérdezte Safaa.
- Tudod...-karjaimba vettem.-Ők már az angyalokkal vannak.
- Igen?
- Ühüm. Bizony.
- És ott jó nekik?
- Biztos vagyok benne.-mosolyogtam.
- De ugye tudod, hogy hozzánk bármikor jöhetsz te is és a testvéreid is?! -mondta Yaeser.
- Igen. Bármikor. -bólogattak a többiek.
- Amiben tudunk, segítünk, ha kell.-Patricia.
- Köszönjük.-mosolyogtam.
- És, amúgy tesóid hány évesek? -Doniya.
- Hannah 16, Taylor 20.
- És te? -Patricia.
- Én 18.-mosolyogtam.
- Szép kor...-mosolygott Yaser.
- Az...-nevettem.
- Hali emberek! -jött oda hozzánk Liam és Zayn.
- Nem kéne már próbálnotok? -Patricia.
- Még van 10 percünk.-Liam.
- Remélem kibeszéltetek.-karolta át a derekam Zayn.
- Még szép.-nevettem, majd megcsókoltam.
- Gyerekek! -szólalt meg Liam.-Így komolyan úgy néztek ki, mint egy házaspár.
- Mert? -kérdeztem.
- Ahogy ott tartod a kezedben Safaat olyan, mintha a kislányod lenne, meg ahogy az előbb megcsókolt Zayn....-mosolygott a srác.
- Hát... lesz még ilyen, csak akkor már nem Safaa lesz a kezében.-mosolygott Zayn.
- Úgy legyen fiam! -Yaser.
- Na de én most tartok egy gyors cigiszünetet.-mondta Zayn.-Neked nem kell? -nézett rám.
- De, kellene.-válaszoltam.
- Te is dohányzol? -csodálkozott Patricia.
- Igen.-bólogattam.
- Addig jössz hozzám Safaa? -kérdezte Laim.
- Megyek.-válaszolt a kislány.
Átadtam Liamnek Zayn húgát, majd Zaynnel kerestünk egy helyet, ahol nyugodtan tudunk cigizni. Úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a tetőre, mert ott a ,,legbiztonságosabb''. Ott senki sem láthat meg minket.
- Gondolom anyuék mindenről kifaggattak.-nevetett, miközben meggyújtotta a cigiét.
- Igazából nem.-én is rágyújtottam.-Csak azt kérdezték, hogy hogy találtunk egymásra, én meg elmeséltem az egész sztorit.-mosolyogtam.
Pár percig csak csendben néztük a tájat és csak cigiztünk.
Én a tető pereméhez álltam, Zayn pedig mögém és hátulról szorosan átölelt. Elég sokáig így voltunk, de aztán már mennünk kellett, mert kezdődött a próba.
*
- Hellóóóóóóóóóóó, kedves Directionerek!!!!!! -kiabálta Lou, miközben felszaladtak a színpadra.
Persze mindenki elkezdett sikoltozni, volt, aki sírt is örömében, én meg csak álltam az első sorban és mosolyogtam az 5 fiúra. Persze ők nem figyeltek rám.... Vagyis volt, amikor felém pillantottak, főleg Zayn.
Elénekeltek 2 számot, majd a második és harmadik szám között tartottak egy szusszanásnyi időt, hogy tudjanak picit beszélgetni a fanokkal is.
- Ki volt már szerelmes? -tette fel a kérdést Zayn, mire rengetegen felnyújtották a kezüket és sikítottak.- Hát, akkor most megosztok veletek valamit srácok.-mosolygott és egy pillanatra rám nézett.-Nos, srácok.... Van egy lány... már párnapja kiszúrtam magamnak...-néhányszor meg kellett állnia, mert annyira sikítoztak a lányok.-Szerencsére ő is hasonló érzéseket táplál irántam, mint én ő iránta.... Mondhatni, hogy rám talált a szerelem.-mosolygott és ismét lepillantott rám.-Az az érdekes, hogy egy koncertünkön ismertük meg egymást, de úgy, hogy ő nem volt a rajongónk.... Az a bizonyos lány most is itt van köztetek.-mutatott körbe.-És a következő dalt neki küldeném.-mosolygott.-Szeretlek! -mondta a mikrofonba, miközben elindult a dal.
Liam kezdte a szöveget... Pár másodperc múlva felismertem a dalt is. A What Makes You Beautiful-t énekelték.
Most ez komoly? Komolyan nekem énekel? Ez tuti, hogy csak egy álom!!!Rengetegszer rámnézett Zayn. Szinte a dal végéig csak engem nézett, de persze párszor elemelte rólam a tekintetét, hogy ne legyen olyan feltűnő, de amikor az ő szólója jött, csak is engem nézett. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Legszívesebben felrohantam volna a színpadra és megcsókoltam volna, de ehelyett csak mosolyogtam rá. Mellettem állt egy lány, aki kiszúrta, hogy Zayn nekem énekel és így szólt:
- Csak nem te vagy Zayn barátnője? -mosolygott.
Na, most mit csináljak? Mondjam el az igazat, vagy hazudjak?.. Inkább hazudok most az egyszer.- Nem.-válaszoltam.
- Pedig csak téged néz.
- Dehogyis! Nem csak engem néz.
- De-de.-kacsintott az ismeretlen lány.
- Biztos azért, mert az első sorban vagyok. Meg amúgy téged is nézhet....-mosolyogtam.
- Nem én vagyok a barátnője.-vigyorgott.
- Jó, mert én sem.-nevettem.
- Kár! Pedig szerencsés a lány...
- Az biztos!
*
Miután elénekelték az összes dalukat, jött egy rövid autógramm és közöskép osztás. Úgy döntöttem, hogy én is megyek. Tudom, tök fölösleges, de kíváncsi leszek a rakciújukra.
Mikor rámkerült a sor, először természetesen Zaynhez mentem. Nem nézett fel, csak ennyit kérdezett:
- Kinek lesz?
- Elena Johnsonnak.-mosolyogtam.
Ahogy kimondtam azt, hogy Elena, Zayn elkezdett mosolyogni, majd felnézett rám.
- Szép neved van, mondták már? -vigyorgott.
- Barátom szerint is.-én is vigyorogtam.
- Szerencsés pasi.
- Inkább én vagyok a szerencsés.
- És mióta vagytok együtt? -mosolygott.
- Pár órája.-nevettem.
Erre nem szólt semmit, csak vigyorgott, majd aláírta az autógramm kártyájukat.
- Kép is lesz? -kérdezte vigyorogva.
- Naná.-mosolyogtam.
- Szereted a barátodat? -kérdezte, miközben én odaadtam Paulnak a gépet, hogy fényképezzen le minket.
- Mindennél jobban.-mosolyogtam.
- Én is szeretlek.-súgta a fülembe, hogy ne hallja senki sem, csak is én.
- Na, fiatalok! CSÍÍÍÍÍÍÍZ!!! -mondta Paul, majd kattintott a géppel.
- Köszönöm.-vigyorogtam Paulra, majd még gyorsan Zaynhez fordultam.-Adhatok egy puszit az arcodra? -kérdeztem.
- Persze.-mosolygott
Adtam neki egy puszit, majd mentem a többiekhez. Mind az öt srácnál ugyan az volt: aláírás, fénykép, puszi. Na meg rengeteg vigyorgás.
Miután végeztem a srácokkal, még visszamentem Paulhoz.
- Szia Paul! -köszöntem a férfinak.
- Szia kiscsaj!
- Nem tudod, hogy Patriciáék merre vannak?
- De. A színpad mögött vannak.
- És engem oda beengednek?
- Biztos vagyok benne, mivel a srácokkal vagy. De, ha mégsem, akkor itt egy V.I.P. kártya.-nyomta a kezembe az említett tárgyat.
- Köszönöm. Akkor mentem is. Szia!
- Szia!
Szerencsére nem kérték a kártyát, úgyhogy gond nélkül bejutottam a színfalak mögé.
- Szia Patricia! -köszöntem Zayn anyukájának.
- Szia! -köszönt vissza?
- Többiek? -néztem körbe.
- Safaa nyűglődni kezdett, úgyhogy Yaser haza vitte, Whaliya és Doniya pedig mentek velük.
- Ja, értem. Kár pedig.
- Majd én is megyek utánnuk, csak még el szeretnék köszönni Zayntől.
- Gondolom nehéz...
- Mármint mi?
- Ez az egész. Nem láthatod minden nap a fiadat.... mindig távol van tőletek....
- Hát nem. Nagyon hiányzik.
- Elhiszem.
- Viszont nagyon büszke vagyok rá.-mosolygott.
- Nagyon jó ember, az már biztos.-én is mosolyogtam.-És nagyon tehetséges.
- Az bizony.-bólogatott.
- És látszik rajta, hogy nagyon szeret titeket. Imádja a családját.
- Köztünk téged is.-mosolygott.
- Miket mondott rólam? -picit felnevettem.
- Semmit, de látom rajta, hogy szeret téged. Már abból látni, ahogy rádnéz. De rajtad is ezt látom.
- Én tényleg szeretem...
- Hidd el, hogy ő is téged. Nem csak úgy mondja. Zayn nem az a fajta fiú, aki csak úgy játszadozna veled.
- Igaza van Patriciának.-hallottam Harry hangját mögöttünk.-A mi kis rosszfiúnk tényleg odáig van érted.
- Ja-ja.-bólogatott Niall.
- Jól van! -nevetett Zayn.-Le lehet rólunk szállni.-jött oda hozzám és megcsókolt, majd ment Patriciához, megölelte és megpuszilta.
- Nagyon jók voltatok.-mondta Patricia az öt fiúnak.
- Köszönjük.-mondták kórusban.
- Tényleg jók voltatok.-mosolyogtam.-És köszönöm a dalt.-mosolyogtam Zaynre.
- Nagyon szívesen.-mosolygott és ismét megcsókolt.-Apuék hol vannak?-nézett anyukájára.
- Haza mentek, mert már Safaa nyűgös volt.
- Gondolom, akkor te is mész.-szomorodott el Zayn.
- Igen. Csak még el akartam tőled búcsúzni.
- Mikor találkozunk legközelebb?
- Bármikor, amikor ráérsz.
- Rendben. De még maradj már egy kicsit.-ölelte meg az édesanyját.-Legalább addig, ameddig haza nem érünk.
- Jól van.-mosolygott Patricia.
- Na, én akkor megkersem Pault és szólok neki, hogy indulhatunk.-mondta Liam és Paul keresésére indult.
- Nekünk meg össze kellene szednünk a cuccainkat.-Niall.
- Ja, tényleg! -Louis.
- Akkor menjetek, szedjétek össze a dolgaitokat, mi addig Elenával kint megvárunk titeket.-nézett ránk Patricia.
- Oké.-mondták a fiúk kórusban.
- Akkor 10 perc múlva a főbejáratnál találkozunk.-Harry.
Miután kiértünk az épület elé, én rögtön rá is gyújtottam.
- Mióta dohányzol? -kérdezte Patricia.
- 2 éve. Anyuék halála óta.
- És miért?
- Ebbe menekültem... Valahogy megnyugtat...
- És végülis mi történt a szüleiddel? De persze, ha nem akarsz róla beszélni, azt is megértem.
- Magyarországról tartottak hazafelé, amikor is a felszállás után úgy 20 perccel valami meghibásodás történt a gépen és lezuhantak.
- És a bátyjád lett a gyámotok?
- Igen.
- És ti akartátok így?
- Igazából nem volt más választásunk. Apukám szüleit nem ismertem, mert még Tay születése előtt meghaltak. Anyukám anyukája 4éves koromban halt meg, az apukája pedig 5 éve.
- És senki más rokonotok nincs?
- Apumnak vannak testvérei, de egyikkel sem tartjuk a kapcsolatot, anyumnak meg csak egy unokanővére van, de ő Magyarországon él és mi nem akartunk kimennni, ő meg nem tudott idejönni.
- Sajnálom. De, ha tényleg tudunk valamiben segíteni, akkor csak szóljatok. És ez akkorra is vonatkozik, ha ne adj Isten közted és Zayn között valami rosszul sülne el.
- Köszönjük. Ez tényleg sokat jelent nekünk, mivel eddig csak Lizékre számíthattunk.
- Most már mi is itt vagyunk nektek.-mosolygott, majd szorosan megölelt.
Pár percig még beszélgettünk, majd a fiúk is megérkeztek. Beültünk a kisbuszba és elindultunk a ,,One Direction'' házhoz.
- Na jól van gyerekek! -sóhajtott Patricia.-Szerintem indulnom kellene.
- Haza viszlek.-mondta Paul Patriciának.
- Köszönöm.-mosolygott a nő.
Mindenkitől elbúcsúzott. Zaynt és engem hagyott utoljára.
- Szia Elena! -ölelt meg és mintha pár könncsepp gördült volna végig az arcán.-Remélem, hogy mihamarabb látjuk egymást.
- Abban biztos lehetsz.-mosolyogtam.
- Nagyon vigyázz magadra! Örülök, hogy találkoztunk.-mosolygott.
- Te is vigyázz magadra és én is nagyon örülök.
Majd Zaynhez lépett....
- Hát... akkor szia kisfiam! -sírta el magát Patricia.-Nagyon, nagyon, nagyon vigyázz magadra és a többiekre is! -ölelte meg fiát.-Elenát nem megbántani, mert ő egy nagyon kedves lány és nagyon szeret téged. Amint tudtok gyertek!
- Rendben! -válaszolt Zayn.-Te is vigyázz az úton.... És anyu!
- Igen?!
- Nagyon szeretlek! -csókolta meg édesanyja homlokát.
- Én is téged.
Nagyon nehezen engedték el egymást. Annyira megható volt ez az egész. Bárcsak én is ölelhetném még így anyuékat...
- Na jól van.-távolodott el Patricia Zayntől.-Megyek.-mondta, majd beszállt az autóba.
Még mielőtt becsukta volna az ajtót, Zayn utána szólt.
- Puszilom az otthoniakat!
- Igen, én is.-mondtam én is.
- Mi is.-mondták a srácok is.
- Átadom nekik.-halvány mosolyra görbítette száját, majd becsukta a kocsi ajtaját. Még utoljára integettünk nekik, majd megvártuk ahogy kihajtanak az utcából.
*
- Mit csináljunk? -kérdeztem, miközben lefeküdtem Zayn mellé az ágyba.
- Mivel azt ígértem tegnap, hogy az egész napomat veled töltöm, elmehetnénk valamerre.
- És merre?
- Hova szeretnél?
- Valami nyugis helyre, ahol senki sem talál ránk. Semmi rajongók, semmi paparazzók..... csak te és én.
- Akkor már tudom is.-mosolygott.
- És hova megyünk? -kiváncsiskodtam.
- Majd meglátod.-kacsintott.-Gyere, induljunk! -kelt ki az ágyból.
- Oké.-követtem a példáját és én is kikeltem az ágyból, majd az ajtó felé indultam.
- Várj! -szólt utánam.-Csak még bedobálok pár holmit, aztán indulhatunk.
- Ooooookééééés.-nem tudtam, hogy minek kellettek váltóruhák, de inkább nem is kérdezősködtem.
Már az ajtóban voltunk, amikor Zayn felkiáltott a fiúknak.
- Elmentem Elenával!! Majd jövök! -meg sem várta a választ, de már húzott ki az ajtón.
- Hova megyünk? -kérdeztem, miközben beültünk a nagy fekete terepjárójába.
- Először hozzátok, utána meg majd meglátod.-vigyorgott.
- Minek megyünk hozzánk?
- Pár ruhádért.
- Milyen ruhákért? -néztem rá érthetetlen fejjel.
- Egy pizsama szerűért, egy holnapiért, amiben majd hazajössz meg tegyél be fürdőruhát is.-kacsintott.
- Fürdőruha? Pizsama? Hova viszel? -nevettem.
- Hogy te milyen kíváncsi vagy.-ő is nevetett.-Majd meglátod.-mondta, miközben megérkeztünk a házunkhoz.
- Hahó! -köszöntem, miközben beléptünk a házba.
- Szia! -köszönt Tay.-Gyere a nappaliba!
Mikor beléptünk a nappaliba megpillantottam Taylort és a legjobb haverját Tomot.
- Sziasztok! Mit csináltok? -kérdeztem.
- Sziasztok! -köszönt a két fiú.
- TV-t nézünk.-válaszolt Tom.
- És mit?
- Egy zenecsatornát, mivel nincs semmi a TV-ben.-fintorgott Tay.
- Az jó.... Ja, amúgy...-néztem Zaynre.-Zayn, ő itt Taylor legjobb haverja Tom.-mutattam a srácra.-Tom, ő itt Zayn Malik.
- Cső, haver! -állt fel Tom Tay mellől és Zayn felé nyújtotta a kezét.
- Cső! -köszönt Zayn is a srácnak, és kezet fogtak.
- Gondolom te már ismered Zaynt...-néztem bátyjámra.
- Igazából nem.-nevetett tesóm.-Csak Hannah mondta, hogy reggel itt volt.
- Személyesen még nem találkoztunk.-mondta Zayn.
- Nos, akkor...Taylor, ő itt Zayn Malik, Zayn, ő itt a bátyjám Taylor.
- Helló! -köszönt egymásnak a két fiú.
- Haver! Te nekem nagyon ismerős vagy, csak nem tudlak hova tenni.-gondolkozott Tom.
- Lehet, hogy láttál már itt-ott.-vigyorgott Zayn.
- Lehet...-Tom.
- Én biztos vagyok benne.-nevetett Tay.
- Ja, én is.-én is nevettem.
Épp, hogy ezt kimondtam, megszólalt a tv-ben a One Thing. Tay és én ránéztünk Zaynre, aki csak mosolygott.
- Húgodnak nem kellene szólni, hogy a csávói mennek a T...-itt megállt és hol a tv-re pillantott, hol pedig a vigyorgó Zaynre.-Öcsééééééééééém!!!!!!!! Megvan! Te vagy ő... Ő vagy te!!! -mutatott Zaynre, majd a tv-re.
- Ja.-nevetett Zayn.
- De, hogy kerülsz te ide?
- Elenát elhívtam randizni és most oda tartunk, csak még beugrottunk pár cuccáért.-mosolygott Zayn.
- Hova mentek? -kérdezte Tay.
- Ne tőlem kérdezd! Nekem nem mondja el.-válaszoltam.
- Te inkább menj a cuccaidért.-nevetett.
- Jó, megyek már.-mondtam és el is indultam a szobámba.
Gyorsan elővettem egy táskát és beledobáltam azokat a dolgokat, amiket Zayn mondott.
Betettem 2 pólót meg 2 rövidnadrágot (egyet estére, másikat holnapra), egy hosszú nadrágot meg egy pulcsit, ha ne adj Isten rossz idő lenne, meg azért még bedobtam egy pántnélküli felsőt is egy szoknyával... Pedig nem is vagyok szoknyás.... Na mindegy.
Még előkotortam a fürdőruhámat és már indultam is lefelé.
- Kész vagyok! -szaladtam le a lépcsőn.
- Akkor menjünk.-mondta Zayn.
- Oké. Sziasztok! -köszöntem a két fiúnak.
- Sziasztok! -köszöntek vissza.
- Vigyázz rá! -mondta Tay Zaynnek, miközben lekezeltek egymással.
- Vigyázok.-mosolygott Zayn.
- Aztán jó szórakozást.-vigyorgott Tom.
- Meglesz.-szólt vissza Zayn, majd kiléptünk az ajtón.
Beültünk az autójába és útnak indultunk. Útközben szinte nem is szóltunk egymáshoz. Ő a vezetésre koncentrált, én pedig a tájat figyeltem. Gyönyörű volt a táj. Sehol egy autó, gyalogos, motoros vagy akármi, csak rengeteg fa és bokor. Minden olyan nyugodt volt.
Miközben a fákat figyeltem, Zayn az egyik kezét rátette a combomra, a másikkal pedig a kormányt fogta.
- Ugye tudod, hogy szeretlek?! -mosolygott.
- Igen, tudom.-vissza mosolyogtam rá.
Vissza pillantott az útra, közben pedig a kezét levette a combomról és összekulcsolta az én kezemmel.
*
- Megjöttünk.-állította le a motrot.
- Hova hoztál te engem? -nevettem.
- A srácokkal mindig idejövünk, ha van egy kis szabadidőnk. Ez a mi kis ,,menedékünk''.-mosolygott.
Egy erdőben voltunk, a közepén egy kis faházzal. Gyönyörű volt az a hely. Még csak most érkeztünk meg, de én már imádom ezt a helyet. Csicseregnek a madarak, lengedezik a szél, és valahogy a levegő is másabb. Sokkal tisztább, mint a városban.
- Nagyon bejön ez a hely.-mondtam, miközben kiszálltunk a kocsiból.
- És még nem láttál mindent.-mosolygott.
- Mi minden van még?
- Kb 5 percre van innen egy tó, amiben lehet fürödni. Gondoltam elnézhetnénk oda.-mosolyogva elém lépett.
- Én úgy tudom, hogy te félsz a víztől... Vagy az nem te vagy?
- De, így van.-mosolygott.-De te ezt honnan tudod? -nevetett.
- Hannah...-forgattam a szemeim.
- Ja, értem.-nevetett.-Na, akkor benne vagy, hogy vizes legyél?
- Hát... ha szépen kéred.-picit játszadoztam vele.
- Mennyire szépen? -vigyorgott, majd a csípőmnél fogva magához húzott.
Már annyira közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem forró lehelletét az arcomon. Hallottam, ahogy veszi a levegőt... az illata ismét elkábított. Nekem ez olyan, mint más embernél a drog vagy valami hasonló.
- Nagyon szépen.-mondtam halkan, kábultan, miközben a száját bámultam.
- Ilyen szépen jó lesz? -elmosolyodott, a jobb kezét az arcomra helyezte, majd gyengéden, hosszan, és forrón megcsókolt.
- Ez így tökéletes.-mosolyogtam, és a szemeim még mindig be voltak csukva.
- Na, akkor gyere! Öltözzünk át, aztán menjünk.
- Rendben.-válaszoltam.
Mikor beléptem a házba a szám tátvamaradt. Iszonyat nagy volt. Kívülről csak egy átlagos nyaraló féle, de belülről valami hihetetlen.
Az előtér, ahova beléptünk valami gyönyörű szép volt. Jobb oldalt nyílt egy helyiség, ami a konyha volt. Tele volt mindenféle elektromos cuccal: mosogatógép, villanytűzhely, egy hatalmas hűtő, ami mellesleg akkora volt, mint a szobám ajtaja 2x... és még rengeteg holmi.
A konyhával szemben volt a nappali. Volt egy hatalmas plazma tévé a falon, vele szemben egy műbőr borítású fehér kanapé, ami tíz személyes simán meg volt. A kanapé előtt volt egy üveg dohányzó asztal...
Az emeleten 5db ajtó volt, amik mögött a fiúk szobájaik voltak.
Zayn szobája egy világoskék szoba volt. Nem volt benne sok holmi. Láttam egy ruhásszekrényt, aminek az ajtaján egy egészalakos tükör volt, mellette könyves polcok, dvd állvány stb.
- Hát...szóval ez lenne a mi kis nyaralónk.-ült le az ágyára.
- Ez neked nyaraló? Ez egy komplett palota bakker! -nevettem.
- Azért az nem mondanám.-mosolygott.
- Hát, ha nekem ilyen ,,nyaralóm'' lenne, haza se mennék.-nevettem.
- Mindig csak nyaralnál, mi? -ő is nevetett.
- Az tuti.
- De kis bolond vagy.-nevetett, majd lassan és óvatosan az ágyra húzott maga mellé.-Mi lenne, ha most akkor átöltöznénk, aztán meg kimennénk a tóra?
- Oké.-mondtam, majd a táskámért nyúltam, hogy kivegyem a fürdőruhámat.
- A fürdőben át tudsz öltözni.-muatatott a helyiség felé.-De felőlem itt is átöltözhetsz.-vigyorgott.
- A fürdő valahogy jobban hangzik.-nevettem, majd bementem a fürdőbe.
Sajnos hátul nem tudtam megkötni a fürdőruhám felsőjét, ezért kénytelen voltam segítséget kérni Zayntől.
- Zayn! -szóltam ki a fürdőből a srácnak.
- Igen?! -szólt vissza.
- Betudnál jönni egy kicsit?
- Örömmel.-hallottam a hangján, hogy vigyorog.-De biztos azt akarod, hogy bemenjek?
- Nyugi már! Már felvagyok öltözve.-nevettem.
- Akkor ez így nem buli.-egyre közelebbről hallottam a hangját. Mikor kinyitotta az ajtót, ledermedt.-Azt mondtad, hogy felöltöztél...
- Fürdőruhába...-nevettem.
- Ez így szemétség.-mosolygott.
- Mi?
- Itt állsz előttem, majdnem semmiben és én nem nyúlhatok hozzád. Tudod, hogy így most kínzol?
- Ki mondta? hogy nem érhetsz hozzám? -vigyorogtam.
- Na jó. Ezt inkább hagyjuk.-nevetett.-Miért hívtál?
- Megkötnéd a felsőm? -fordítottam neki hátat.
- Ööööö... Ja... Persze...-mintha picit zavarba jött volna.
- Csak nem zavarban vagy? -kuncogtam.
- Ha én azt kérném tőled, hogy..... mit tudom én.... add rám az alsógatyámat, akkor te nem lennél zavarban? -vigyorgott.
- Inkább köss! -nevettem.
Erre nem mondott semmit, csak tovább vigyorgott, majd a vékony, kis kötelekért nyúlt. Éreztem jég hideg ujjait a hátamon, ahogy a fölsőmet kötötte.
- Remeg a kezed? -fordítottam hátra a fejem.
- Az nem kifejezés.-nevetett.
- De miért? -fordultam vissza.
- Nem minden napos az, hogy valami gyönyörűség megkér, hogy kössem meg a melltartóját.-mosolygott.
- Nem melltartó, hanem bikini felső.-javítottam ki.
- Nekem egy és ugyan az. Mind a kettő a melleket takarja.-vigyorgott.
- Bolond.-nevettem, majd visszafordítottam a fejem hátra, a bal kezemet a tarkójára helyeztem és lassan húztam az arcát az enyém felé, majd megcsókoltam.
- Kész vagy.-távolodott el tőlem.
- Köszi.-mosolyogtam.
- Nincs mit.-mosolygott ő is, majd kiment a fürdőből.
Gyorsan felvettem a bikinimre a ruháimat, majd Zayn után mentem.
- Kész vagy? -kérdezte.
- Felőlem mehetünk.-válaszoltam.
- Oké.
Az út tényleg nem volt hosszú. Gyalog 5 perc alatt a tóhoz értünk.
Leterítettük a partra a pokrócot amit magunkkal hoztunk, majd fürdőruhára vetkőztünk. Zayn előbb levetkőzött, mint én, úgy hogy ő már be is ment a vízbe. Már épp a felsőmet akartam levetni, amikor észrevettem, hogy Zayn nagyon mosolyog és engem bámul.
- Mi van? -kérdeztem mosolyogva.
- Semmi.-válaszolt.
- Hát jó...-vállat vontam és elkezdtem vetkőzni.-Ha egész nap így fogsz bámulni, esküszöm, hogy vissza öltözök.-nevettem, majd elindultam Zayn felé.
- Bocsi.-mosolygott.-Csak annyira... Mind egy.-nevetett.
- Annyira mi? -kérdeztem, miközben bementem a vízbe.
- Csak annyira dögös vagy.-mosolyogva elindult felém.
- Én? Dögös? -csodálkoztam.-Jól vagy te összerakva? -nevettem.
- Teljesen jól.-mosolygott, majd a csípőmnél fogva magához húzott.-Iszonyatosan jó alakod van és ne tudd meg, hogy most mi jár a fejemben.-vigyorgott.
- Miért? Mi a jár a fejedben? -én is nagyon mosolyogtam, mert sejtettem, hogy mire gondol.
- Csak... előjött a 18+ -os fantáziám.-vigyorgott.-De, ahogy látom, neked sem kristály tiszta.
- Én nem gondolok semmi olyanra!
- Aha, persze.-nevetett.
- Tényleg nem! -én is nevettem.
- El...-húzta fel az egyik szemöldökét, nagy mosoly közepette.
- Jó, oké... Én is arra gondoltam, de csak is miattad. Te voltál az, aki az eszembe juttatta.
- És...benne lennél? -mosolygott.
- Most még nem.-kedvesen vissza mosolyogtam rá.
- Miért? -nézett rám komolyan.-Nem vonzódsz úgy hozzám, vagy mi? -távolodott el tőlem.
- Nem. Nem erről van szó. Nagyon is jó lenne, csak nem akarom elsietni a dolgokat. Még csak ma jöttünk össze, és én nem az a típus vagyok, aki rögtön odaadja magát a másiknak. És, ha igazából szeretsz, akkor ezt megérted és nem akadsz ki.
- Teljesen igazad van, és megértelek. Nem akadok ki, mert nem vagyok olyan pasi, aki csak arra megy. Én tényleg szeretlek, és ha kell, akkor 80 éves koromig várni fogok.-mosolyogva ismét magához húzott.
- Annyit azért nem kell várnod.-mosolyogtam, miközben elkezdtem játszani a nyakláncával.
- Reméltem, hogy ezt fogod mondani, mert 60 évet, azért nem bírnék ki.-nevetett.
- Sejtettem.-mosolyogtam, miközben a nyakláncát elkezdtem óvatosan és lassan húzni magam felé, azt jelezve ezzel, hogy azt akarom, hogy megcsókoljon.
Miközben csókolóztunk, felkapott az ölébe, és a tó közepe felé indult velem, ahol mélyebb volt a víz.
- Te most mit akarsz? -kérdeztem, mikor már megálltunk.
- Még nem is vagy vizes.-vigyorgott.
- Dehogynem!
- Ja, a lábad. De az semmi.
- Ha be mersz dobni....
- Akkor mi lesz?
- Kinyírlak!
- Úúúúúú, most halálra rémültem! -nevetett.
- Ha bedobsz, jössz velem!
- Az nekem nem baj.
- Ne! Zayn.... Ne csináld! Hallod???!!!! Zayn, ne!! Neeeeeeeeee! -kapálóztam, sikoltoztam, ordítoztam, de minden hiába.
- Azért szeretlek.-nevetett, miközben én a víz felszínére emelkedtem.
- Most véged lesz! -futottam Zayn felé (már amennyire lehet futni a vízben), a nyakába ugrottam, és próbáltam lehúzni a vízbe, de nem ment.
- Gyenge vagy.
- Te vagy erős.
- Nem vagyok erős.
- Hozzám képest az vagy.
- Ezért mondom, hogy gyenge vagy.
- Nem vagyok gyenge, csak lány te meg fiú, és általában a fiúk erősebbek, mint a lányok.
- Puhány.-vigyorgott.
- Lány...
- Akkor puhány lány.
- Jól van Malik... Megjegyeztem.... Hagyj békén! -bedobtam a durcát, és elindultam a part felé.
- Most hova mész? -kérdezte, de én nem szóltam neki vissza.- El! Hova mész? -kérdezte ismét, majd elindult utánam.-Hé! -óvatosan megragadta a kezem, és maga felé fordított.-Haragszol? -megint nem szóltam semmit, csak elfordítottam a fejem.-Csak vicceltem. Ne haragudj! -itt már rá néztem.
Pár másodpercig néztük egymást, majd ellöktem magamtól, úgy hogy a vízbe esett.
- Ennyi! -nevettem.
Feljött a felszínre, és értetlen tekintettel rámnézett.
- Nem haragszok.-mosolyogtam.
- Akkor miért mentél el, és miért löktél el? -törölgette az arcát.
- Azért indultam el, mert egy az, hogy napozni akarok, meg tudtam, hogy utánnam jössz, vagyis reméltem, és mivel nem tudtalak berántani a vízbe, csak így tudtam megoldani a dolgot, hogy te is vizes legyél.
- Én meg már tök megijedtem, hogy megharagudtál rám.
- Dehogy haragudtam.-mosolyogtam, majd megöleltem. Két tenyeremet a lapockájaira helyeztem, a fejemet a mellhasára hajtottam, és szorosan hozzá bújtam.
- Azt azért tudnod kell, hogy ha bármi hülyeséget mondok, vagy teszek, akkor is szeretlek és mindig is szeretni foglak.
- Én is szeretlek.-mosolyogtam.-Na de én most inkább kimennék a parta napozni, mert nincs semmi színem, és ez így gáz.-nevettem.
- Nem gáz.-mosolygott.
- Hófehér vagyok, ember! Hófehérke kutyagumi hozzám képest.
- Na jó! Akkor menjünk.-mosolygott, majd elindultunk a partra.
Épp, hogy kiértünk a vízből, már is csörgött a mobilom.
- Ki az? -kérdezte Zayn.
- Nem tudom, Ismeretlen szám...-válaszoltam.-Igen, tessék?! -szóltam a telefonba.
- Szia El! Harry vagyok. -köszönt a srác.
- Szia Harry! -köszöntem vissza.
- Zayn ott van?
- Igen, itt van.
- Beszélhetnék vele?
. Persze. De ugye nem kell mennetek sehova? -kérdeztem Harrytől, miközben Zaynre néztem.
- Nem. Dehogy.
- Akkor oké. Máris adom.
- Köszi...
- Harry az. Beszélni akar veled.-nyújtottam át a mobilt Zaynnek.
Zayn átvette a telefont, és beleszólt. Nem hallottam sok mindent, csak azt, amit Zayn mondott.
- Cső, haver!... Bocs. Biztos lemerült.... Kint a tónál Elenával... Nem kell. Gyertek... Biztos.... Kikkel vagy?... Oké... Cső!
- Valami baj van? -kérdeztem, miközben visszaadta a mobilom.
- Nincs. Harryék 10 perc múlva ideérnek.
- Kivel jön?
- Niall, Louis, Hannah, Liam, Liz és Taylor. Baj?
- Nem, dehogy! Miért lenne?
- Csak mert azt ígértem, hogy egész nap csak veled leszek, erre meg mindenki ide jön.
- Figyelj! Eddig csak velem voltál egész nap. Ezután is velem leszel, csak még hozzánk csapódnak páran.
- Jó, de az úgy nem jó.
- Van még 10 percünk, ameddig ideérnek... Addig csak ketten vagyunk itt.-eléálltam mosolyogva, és a kezem a mellhasára helyeztem.-És még ott van az este is.-kacsintottam.
- Tényleg nem tartozol a jó kislányok közé.-mosolygott.-De ez tetszik.-mondta és megcsókolt.
- Te sem vagy 100%-ig jó fiú.-mosolyogtam, majd lefeküdtem a pokrócra napozni, Zayn pedig még matatott valami után.
- Bakker! -kaptam a fejemhez.
- Mi az? -kérdezte Zayn.
- Meg van, hogy mit hagytam otthon.
- Mit?
- Naptejet.
- Hoztam magammal.-mosolygott.-Gondoltam, hogy kelleni fog. Ott van a táskámban.
- Mi lenne velem nélküled? -adtam az arcára egy puszit, majd megkerestem a krémet.
Miután megtaláltam, visszafeküdtem a pokrócra.
- Ömm... Zayn!
- Mondd! -ült le mellém.
- Bekennéd a hátam?
- Be, ha utána te is nekem.-mosolygott.
- Oké. Kezdjem, vagy kezded?
- Kezdem.
- Oké.-kezébe nyomtam a tubust.
- A hasadat is? -kérdezte, miközben a tenyerébe nyomott egy kis naptejet.
- Légy szi'.-mosolyogtam.
- Rendben.-ő is mosolygott.
Összedörzsölte a naptejet a tenyerében, majd rám mászott, és a hasamhoz érintette a kezét. Épp, hogy hozzám ért, egyszerre rázott ki a hideg, és futott át testem minden porcikáján valami melegség is. Lassan és óvatosan körözött kezével a hasamon, miközben végig a szemembe nézett. Egyszer csak lekzdte csúsztatni kezét felfelé, egészen a bikinifelsőm aljáig, majd ott megállt, lenézett a kezére, majd vissza rám, és csak nézett. Én sem szóltam semmit, csak néztem, hogy, most mit fog csinálni, de nem csinált semmit.
- A hasad kész.-mondta picit halkan, rekedtes hangon.
- Köszi.-suttogtam.-Khm... Akkor a hátamat is megcsinálod?
- Persze. Csak akkor feküdj hasra.-leszállt rólam, én pedig hasra feküdtem.
- De ha lehet, akkor mindenhol kenj be légy szi'! Mármint a bikinim kötője alatt is is, meg ilyen helyeken.
- Ööö... oké.-hallottam a hangján, hogy kicsit zavarba jött.
Ismét ugyan azokat a dolgokat váltotta ki belőlem, mint amiket az előbb. Megint nagyon óvatos és finom volt. Mintha attól félt volna, hogy ha hozzám ér, akkor eltörök, mint egy porcelánbaba.
Mikor rendesen bekente a hátam alját, elindult felfelé, majd a kis madzagnál megtorpant. Nem tudta, hogy mit csináljon.
- Nyugodtan kikötheted, ha úgy könnyebb.-mondtam.
- Biztos?
- Igen.
- Oké.
Megfogta a bikinim kötelének az egyik végét, majd meghúzta azt, ezért kikötődött a felsőm.
A kötél nyománál is elkente a krémet, majd így szólt:
- Ilyet többet ne kérj tőlem.-vigyorgott.
- Mert?
- Mert pasiból vagyok.
- Én meg csajból.... Na és?
- Épp ez az, hogy te csaj vagy.-nevetett.-És nem is akármilyen csaj.
- Jó, akkor majd megkérek más pasikat.-viccelődtem.
- Biztos, hogy nem!
- Mert hogy?
- Mert te az enyém vagy. Senki másé.-mosolygott.
- Csak vicceltem.-mosolyogtam én is.-Tudod, hogy csak TE érhetsz ÚGY hozzám.
- Reméltem, hogy ezt fogod mondani.
- Na, de inkább kösd vissza a felsőm, hogy én is be tudjalak kenni.
- Felső nélkül is bekenhetsz...-vigyorgott.
- Na persze! -nevettem.-Álmodozz!
Erre nem mondott semmit, csak nevetett, majd összekötötte a felsőm, lemászott rólam és a hasára feküdt.
- A hasamat is bekened? -kérdezte.
- Bekenhetem, ha szeretnéd.
- Nekem mind egy.
- Jó, akkor bekenem.-mosolyogtam.
- Oké.
Ráültem a fenekére, nyomtam egy kis naptejet a hátára, amitől picit megfeszült a teste, majd elkezdtem simogatni a hátát. Picit talán zavarban voltam, de nem volt vészes.
- Ezt egész nap eltudnám viselni.-mosolygott.
- Gondolom.-én is mosolyogtam.-Na, de a hátad kész van. Feküdj hanyadt! Most a hasad jön.
- Oké. Csak akkor szállj le rólam.
- Máris! -mondtam, majd leszálltam róla.
Miután leszálltam róla, gyorsan a hátára feküdt, a kezeit a feje alá helyezte és várta, hogy mikor kezdek neki.
- Jöhetsz.-mondta.
- Jó, és hogy helyezkedjek el?
- Gondolom ugyan úgy, mint az előbb?! -nevetett.
- De az előbb könnyeb volt.
- Miért is?
- Mert az előbb a hasadon feküdtél, és rá tudtam ülni a fenekedre, de most a hátadon fekszel és nem tudok hova ülni.
- Tudnál hova ülni.-vigyorgott.
- Tudom, hogy mire gondolsz, de oda nem akarok.-vigyorogtam én is.
- Félsz, hogy megmozdul? -elővette rossz fiús mosolyát.
- Mi? Neeem! -zavarban voltam, de azért nevettem.
- Akkor?
- Csak nem akarom, hogy fájjon.
- De nem fog fájni.-mosolygott.
- Akkor sem!
- Te tényleg attól félsz, hogy beindulok.-nevetett.
- Nem igaz!! -óvatosan az oldalába ütöttem.
- Akkor ülj már oda! -vigyorgott.
- Nem!
- Nyuszi.
- Ne kezd!
- Puhány lány nyuszi.-nevetett.
- Hogyha annyira nyuszi lennék, akkor ezt megmerném? -fogtam magam és nagy lendülettel ráhuppantam a kisebbik Malikra.
- Aaaaaahahaaaaa!!!! -nevetve felkiáltott, és a csípőmhez nyúlt.
- Mondtam, hogy fájni fog.
- De nem arról volt szó, hogy teljes erődből fogsz rám ugrani.
- Bocsesz! -nevettem.
- Ezt még vissza kapod!
- Oké.-még mindig nevettem.-Na, de most már bekenem a hasad, mielőtt még valami életre kelne ott lent.
- Tudtam, hogy ettől félsz.-nevetett.-De nyugi! Nem fog életre kelni.
- Remélem. És nem félek.-mondtam, miközben a tenyerembe nyomtam egy kis naptejet.
Szét kentem a tenyeremben a naptejet, majd lassan a hasához érintettem a kezeimet. Éreztem, hogy megfeszült a teste és, hogy egyre gyorsabban kezdte szedni a levegőt. Felnéztem az arcára, hogy lássam, hogy mit csinál, de nem csinált semmi különöset, csak nézett engem, és harapdálta az ajkait. Lassan elkezdtem simogatni a mellhasát és a hasát, közben pedig arra lettem figyelmes, hogy a két kezét a combjaim oldalára helyezte.
- Ez is kész.-mondtam, miután már bekentem a felsőtestét.
Ő nem szólt semmit, csak nézett. Belenéztem azokba a gyönyörű barna szemeibe, és ismét elvarázsoltak, az ajkai pedig szó szerint hívogattak. Mintha azt mondták volna, hogy ,,Érj hozzám!'' és én hallgattam rájuk. Gyengéden és óvatosan megcsókoltam. Valahogy nem tudtam neki ellenállni. Arcát a kezeim közé fogtam, ő pedig elkezdte simogatni a combjaim és úgy csókoloztunk.
Miközben csókolóztunk, meghallottam Liz hangját.
- Elena Johnson és Zayn Jawadd Malik!!! -ordított ránk viccesen a lány, mire én felültem.-Mi a francot csináltok????
- Öööööömmm..... Napozunk?! -vigyorogtam.
- Egymás szájában....?! -húzta fel az egyik szemöldökét, és csípőre tette a kezét.-Most azonnal jössz, és mindent elmondasz! -rángatott le Zaynről.-És te is jössz Hannah! -fogta meg húgom kezét.
- Hé! És velem mi lesz? -kiáltott utánnunk Zayn.
- Bocs, de ez most sürgős! A fiúk is jönnek mindjárt, csak még lepakolnak.-hadarta neki Liz.
Leültünk a víz közelébe és Liz máris elkezdett faggatni, Hannával egyetemben.
- Ti most együtt vagytok? -kérdezte Hannah.
- Igen.-mosolyogtam.
